A stockheimi régi templom
Stockheim egy frank kori falu, vélhetően egy erdő kiirtásával alapították valamikor a VII-VIII. századok környékén. Egyszerű kőtemploma az ezredforduló idején épülhetett.
Stockheim egy frank kori falu, vélhetően egy erdő kiirtásával alapították valamikor a VII-VIII. századok környékén. Egyszerű kőtemploma az ezredforduló idején épülhetett.
Beyenburg a nyugatnémet iparvidéken, a Wupper folyó fölé magasodó dombok egyikén található. Alapítása idején, a XIII. században, iparnak természetesen még nyoma se volt, maga a település is egy jelentéktelen falu volt, évszázadokon át jellemzően kétszámjegyű lakosságszámmal.
A dombtetőn álló kolostor gótikus templomát a XV. század utolsó éveiben építették fel. Az egész kolostor egy, a Wupper kanyarulatai által körbevett, szűk dombon helyezkedik el, a templom tájolása pedig a kolostorhoz igazodott, így nem pontosan kelet-nyugati, attól kis mértékben eltér.
A csak Nyugat-Európában (a mai Németország nyugati részén, a Benelux-államokban, Franciaország közeli régióiban és részben Angliában) elterjedt Szent Kereszt rend is a szerényebb templomépítészet híve volt. Bár kihasznáták a gótika lehetőségeit, felismerhetjük a nagy, csúcsíves ablakokat vagy a meghatározó külső támpilléreket, azokat visszafogottan alkalmazták. Templomaiknak tornya sem épült.
A templom közvetlenül ráépült a kolostorra. Ez utóbbinak nagy részét azóta lebontották, de pont a teplom északi falával határos épületrészek még állnak. Így ezen az oldalon nagyrészt a kolostorépület hordja a templom statikai terhét is - ezért is kellett ezt részben masszív külső támpillérekkel megerősíteni.
A belső térben is látványos az aszimmetria: bal oldalon teljesen hiányoznak az ablakok, hiszen az valójában nem egy külső fal. Ezt leszámítva egy tipikus gótikus épületet látunk, valamint azt, hogy a templomot a XVII. században berendező szerzetesek nem követték korábbi rendtársaik szerénységét.
Az apszis csak 3/8-os, azaz gyakorlatilag csak kiegészíti, lezárja a templomhajót. Majd kívülről látjuk, hogy a főoltár által teljes egészében lefedett középső ablak nem is létezik.
Beyenburg az ipari fellendülés idején a sokszorosára nőtt, és ma nagyjából háromezren lakják, de a dombtetőn álló templom ma is meghatározza a település látképét.
A szerzetesrend a reformáció előretörése nyomán elvesztette az utánpótlását, 1803-ban a beyenburgi kolostort is feladták, azóta a Mária Magdolna templom a település katolikus plébániatemploma.
770-ben született a mai Seligenstadtban egy Einhard nevű ember. Ő Nagy Károly uralkodása alatt magas rangra tett szert, több kiemelkedő építkezést is vezetett, majd a császár halála után megírta az ő életrajzát. Idősebb korában a szülővárosában telepedett le, ott alapított egy bencés kolostort, és a kolostorban építtetett egy bazilikát.
A brüsszeli domboldalon már a karoling-korban állt egy kisebb templom, eredetileg Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelve. 1074-ben áthozták ide egy, a a VIII. században a környéken élt női remete, Szent Gudula ereklyéit. Ekkor kiterjesztették a templom titulusát. Hivatalosan mindmáig Szent Mihály és Szent Gudula templom, bár a brüsszeli köznyelv csak Gudulaként emlegeti.