Kampen városának első időszakáról nem sokat tudunk. A város első ismert említése a XIII. század elejéről való, ehhez képest meglepő, hogy a város központjában a régészeti kutatások szerint ekkor már egy viszonylag nagy, román kori templom állt. A fiatal kereskedőváros templomát a kereskedők és hajósok védőszentjének, Szent Miklósnak tiszteletére szentelték. 

Kampen egyre sikeresebb lett, és már a XIII. század végefelé elhatározták, a meglévő templomot lebontják, és egy új, gótikus épületet húznak fel a helyére. Ez nagyobbrészt téglából épült, bazilika formában, egy kereszthajóval. 

A város felemelkedése folytatódott, és pár évtizeddel később, már a XIV. század közepén ezen is túl kívántak lépni. Így a templom még háromszáz éves se volt, de már másodszor álltak neki a teljes átépítésének. 

A szentélyt a rendelkezésükre álló eszközök és építőanyagok figyelembevételével a maximumra törekedve építették ki. Ahogy látjuk, a lezárás 7/12-es, az egész szentély nagyon magas, csúcsíves ablakokkal épült, amik szinte a teljes falfelületet kitöltik. A szentély így jóval magasabb lett, mint a főhajó.

Sok más gótikus épülethez hasonlóan itt is bazilika formájú, magát a szentélyt egy kápolna-koszorú veszi körül, ami statikai szerepet is kapott. 

Ezután, a XV. században nekiálltak a templom maradék része átépítésének is, egy monumentális gótikus templom terveivel. A tervek impozánsak voltak, és minden bizonnyal meggyőzőek is, azonban nem kellő alapossággal készültek, statikailag nem voltak megfelelőek, és a templom már az építkezés alatt leomlott. Az egészet újraszámolva a grandiózus terveket, mint statikailag alkalmatlant, elvetették. 

A XV. század közepére Kampen hanyatlásnak indult, így tán azt is mondhatjuk, az eredeti tervek megvalósítására akkor se jutott volna elég pénzük, ha azok amúgy megépíthetőek lettek volna. Így aztán, részben kényszerből, egy jóval szerényebb elképzeléssel futottak újra neki.

A fő célról, hogy a főhajót és a kereszthajót a szentéllyel azonos magasságúra hozzák, nem mondtak le. De a teljes újjáépítés helyett az első, meglévő gótikus templom bővítését valósították meg. Egy öthajós bazilikát látunk, az eredetinél lényegesen magasabb falakkal, de az eredeti alapokon. 

Spórolásra is kényszerültek, vegyesen használtak téglát, és a korábbi építkezésekből ill. bontásokból maradt köveket. A templom így a XVI. századra elérte végső formáját. Azóta csak, ahogy azt máshol is megszokhattuk, a toronysisakot cserélték az eredetinél csúcsosabbra.

A belső térben is, az éppen egy felújításhoz használt állványzatot leszámítva, egy tipikus gótikus templombelsőt látunk, nagyon magas oszlopokkal, mindenütt csúcsíves szerkezetekkel. A templom 1580 óta a református egyház kezelésében áll. A református istentiszteletben a szentélynek nincs jelentősége, szerencsére itt (elletétben néhány más holland példával) nem bontották le, csak nem használják. 

Azóta Szent Miklós titulusát se viseli, helyben, a város másik, külső templomától való megkülönböztetésül Felső templomnak (Bovenkerk) nevezik.