Zwolle városa Hollandiában, az IJssel folyó mentén található, kicsivel Kampen felett. Zwolle az előző ezredforduló idején már biztosan lakott volt, a XIII. században városi rangot nyert, a kései középkorban virágzó kereskedőváros volt, akkori mércével mérve igen magas, 3-4 ezer fős lakossággal. 

A XV. században két nagy gótikus templomot építettek, olyan közel egymáshoz, hogy a kettő közti távolság kisebb, mint a két templom hossza külön-külön. Mindkettő nagyjából keleti tájolású, de a tengelyeik mégsem esnek egybe, hanem egymással szöget zárnak be. A kettő közül a most bemutatandó templom esik nyugatabbra.

A templom építését a keleti végén, a szentélynél kezdték meg, ez 1399-re készült el. Hollandiában járva már nem lepődünk meg, ha látjuk a téglákat. A viszonylag magas épületet komoly támpillérekkel erősítették meg, és az ablakok is viszonylag vékonyak, így erősebb lehet a fal. 

További két évtized alatt készült el a kereszthajó. Itt még feltűnőbb, mennyire visszafogottan bántak az ablakokkal, főleg a kereszthajó oldalsó portáljánál várnánk lényegesen nagyobb üvegfelületeket. De ettől eltekintve az ismert gótikus stílisjegyeket látjuk viszont. A XV. század elején járunk, feltűnő a konzervatív építészet, latin kereszt alakú templom, de nem bazilika, a hosszház is csak egyhajós. Az egész épület stiliszikailag teljesen egységes. 

1482-re fejezték be a hosszházat, és a torony alsó részét. A torony teteje, a felső, nyolcszögletű elemmel, 1540-re készült el. 

A torony sokkal, akár azt is mondhatnánk, aránytalanul magasabb, mint a templom többi része. Messziről látszik,miközben az épület amúgy elveszik a körülötte álló lakóházak közt. A torony teteje a lakosság szerint úgy néz ki, mint egy fűszertartó az asztalnál, a köznyelv borstartónak, Peperbus, nevezi. 

De hiába a sok igyekezet, közel fél évszázadnyi templomépítés, 1580-ban jött a reformáció, a reformátusoknak viszont nem volt szükségük két templomra, pár lépésre egymástól, ezért ezt az épületet ezután évszázadokon át profán célokra hasznosították. Az eredeti berendezés, a teljes eredeti belső kialakítás eltűnt ez idő alatt. 

A napóleoni háborúkat követő restauráció folyamán a templomépület a katolikus egyházhoz került, és kétszázharminc év után ismét istentiszteletekre használták. 

A templombelsőt a XIX. igényei és szokásai szerint alakították ki. Így, miközben építészetileg beazonosítjuk a gótikát, az egésznek a hangulata mégis a XIX. századba repít minket, nem a XV.-be. A templom máig egyházi használatban áll.