Delft Hága és Rotterdam közt fekszik, már a középkor második felében is virágzó város volt. A városközpontban az egyik csatorna mellett a XI. században épült fel az első komolyabb templom. Ezt azóta annyiszor átépítették, hogy az eredeti állapotáról szinte semmit nem tudunk. 

A XIII. század közepén ezt a templomot kibővítették, bazilikává alakították át, két új mellékhajóval és egy nagyobb szentéllyel. Ebből az átalakításból is legfeljebb az alapfalakat találjuk meg.

1325-50 közt épült a templom tornya. A Rajna alsó folyása mentén nem lepődünk meg azon, hogy téglából építkeztek. A torony építés közben kissé elferdült, két méterrel eltér a függőlegestől. Annyi baj legyen, amikor ezt észrevették, onnantól tovább felfelé már függőlegesen építkeztek, így a torony tengelyében van egy kis törés. 

A XIV. század második felében a mellékhajókat átépítették. Itt is téglát használtak, a mellékhajók a kornak megfelelő gótikus szerkezetet kaptak, és a főhajóval egyforma magasságúak lettek, így a templom már nem bazilika volt (a "bazilika" szó jelentését itt korábban kifejtettem, aki az előző mondatot nem teljesen érti, ott utánaolvashat). Ebben a gótikus szerkezetben, ahol a mellékhajó a főhajóval egymagas, nem ritka, hogy a mellékhajók is hosszanti nyeregtetőt kapnak. 

Ebből az átépítésből, a XIV. század végéről származik a gótikus szentély is. 

A XV. század első felében jött a következő átalakítás. Ahogy látjuk, a templom elvben a XI. századból való, de nincs olyan része, amit legalább kétszer alaposan át ne építettek volna azóta. Így ma egy, a gótikus kor különböző fázisaiban épített templomot látunk. De ez is mutatja, hogy Delft ekkortájt sikeres volt, mert mindig volt lehetőségük az újabb és újabb fejlesztésekre. Aztán egyszer már nem jutott - de erről majd lentebb. 

A főhajót is átépítették, magasabbra, mint korábban volt, gótikus formában. Azóta a templom ismét bazilika-formájú. A mellékhajók nyeregtetős kivitele azt is jelenti, hogy a főhajónak ugyan nagy ablakai vannak, de azok kintről alig láthatóak. Belül viszont, és ez volt a gótikus kor fő motivációja, fényes belső teret eredményeztek. 

A XVI. században úgy határoztak, építenek a bazilikának kereszthajót is, ráadásul azt már nem téglából, hanem természetes kőből. A kereszthajó északi ága el is készült, a déli sosem. Itt leállt a templom építése. 

A holland képrombolás idején, 1566-ban és 1573-ban a templomban minden festményt, szobrot elpusztítottak a reformátusok. 1921-ben egy tűzvész során leégett a tető, a ma látható fa boltozat a helyreállításból származik. 

A belső tér  tágas és világos, jól felismerhetően gótikus. A templom évszázadok óta református használatban van. Ennek megfelelő a berendezés is. A református istentiszteletben a szentélynek nincs jelentősége, így azt tulajdonképpen nem is használják. Hétköznapokon, amikor nincs istentisztelet, a templom belépődíj ellenében látogatható.