A történelmi Brabant régió a mai Belgium és Hollandia területén feküdt, az északi része a mai holland Noord-Brabant megye, itt fekszik Oosterhout városa. A XIII. században állt a város közepén egy háromhajós templom, ezt kezdték el el 1473-tól átépíteni gótikusra. 

Ebben az időben már jóval gyorsabbban tudtak építkezni, mint szerényebb technikai felszereltséggel két-háromszáz évvel korábban, így alig néhány évtized alatt, a XVI. század közepére el is készültek. A képen a klasszikus 5/8-os gótikus szentélyt látjuk, nagy méretű ablakokkal és meghatározó külső támpillérekkel. 

Ahogy a Rajna alsó folyása környékén megszokhattuk, itt is téglából építkeztek, bár a nagy gótikus ablakok lezárása kőből van, ami erősítette az épület stabilitását. A gótikus templom ugyanúgy háromhajós bazilika lett, mint román kori elődje, és ugyanolyan széles is, mint az volt, de sokkal hosszabb. Ahol a gótikus kereszthajó látható, abban a vonalban volt a román kori szentély, és a nyugati oldalon is túllóg a hajó a román kori előd hosszán. A kereszthajó sarkain is megfigyelhetjük a jelentős támpilléreket. 

Az épület büszkesége, ezt a fenti képen is megfigyelhették az éles szemű olvasók, a torony. A minta az egy-két évtizeddel előbb épült bredai székesegyház tornya volt, de Bredában sikerült azt be is fejezni, itt elfogyott a pénz, és 1552-ben leállt az építkezés. Különösen látványos ez, ha a legfelső szint gótikusnak indult, de le nem zárt ablakait nézzük, ilyeneket tudatosan a XX. században építettek először, itt egyszerűen nem jutottak el a befejezésig. 

Machiel Lock, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

A belső tér is gótikus, de felismerhetjük a XIX. századi felújítások nyomát, amik miatt az egész a tényleges koránál modernebbnek látszik. 

A templomhoz ezután háromszáz évig nem nyúltak, majd jött a XIX. század vége és az ezen a blogon is már többször megénekelt holland építész, Pierre Cuypers. Cuypers az alapos felújításon kívül a bazilikát mindkét oldalon kibővítette, és öthajóssá alakította. Tehát míg a szentély, a kereszthajó és a torony a gótikus korból való, a templom nagyobb része, amit kívülről látunk, valójában az 1880-as évekből származó neogót épületrész. 

A legkülső, neogót mellékhajók a főhajót a tető kivételével teljesen takarják, és a késő középkori belső mellékhajókat is csak a belső térben láthatjuk. 

A világos színnel jelölt elemek a román korban épültek, és a gótikus átalakításkor lebontották őket. A sötét színűek a gótikus épületrészek, a pirosakat Cuypers építtette a XIX. század végén. Cuypers munkáinak jellemzői, hogy stílusban igazodnak a középkori elemekhez, igazán itt se lóg ki a lóláb, ha nem tudnánk, nem biztos, hogy észrevennénk a turpisságot. De talán pont emiatt meghamisítja az építészeti emlékeket, mert azt hisszük, mintha az egész gótikus lenne, pedig nem. 

A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom a történelemben többször is protestáns kézre került, a napóleoni kor óta újra katolikus plébániatemplom.