A Köln közelében lévő településre a XI. században hozták el Szent Walburga ereklyéit. A helységet azóta nevezik Walburga-hegynek (Walberberg), a templomot is Walburga tiszteletére szentelték.

A mai templom alapjait is ebben az időben rakták le, ez kb. a mai főhajóval egyezik meg. Néhány évtizeddel később a főhajót magasabbra építették és megépítették a mellékhajókat, így alakult ki a mai bazilika-szerkezet. 

A templom egy hegyoldalba épült, a nyugati végén méterekkel magasabb a talajszint, mint a keletin. A nyugati homlokzat szerepe így kisebb, hiszen az túlnyomórészt a föld alatt van. Innen a bazilika-szerkezet fel se ismerhető, hiszen a talaj kb. a mellékhajók tetejének szintjén van. 

A félköríves apszis az 1230-as években épült. Ezzel a templom lényegében elnyerte a mai formáját. Eredetileg, ahogy azt az ekkortájt épült templomoknál megszokhattuk, nem volt tornya. Amikor a XVI. században az épületet átvették a jezsuiták, építettek rá egy fa tornyot. 

A torony és a tető a második világháborúban súlyos károkat szenvedtek. A tornyot nem állították helyre, hanem az 1960-as években az északi mellékhajó mellé építettek egy új tornyot - ennek nincs történelmi előzménye. 

A templombelső is a román stílust árasztja felénk. Kivétel a mennyezet, a fa dongaboltozat a második világháborút követő felújítás terméke, a középkorban ilyet sehol nem építettek. 

Bár Walburga ereklyéi már nem vonzzák zarándokok tömegeit, a templom ma is a katolikus egyház kezelésében van.