A Saar folyó mentén valamikor a korai középkorban létesítettek egy apátságot. Ennek minden bizonnyal volt temploma is, a mostani épületet viszont csak évszázadokkal később, a XII. század közepén kezdték el felépíteni, és mintegy két generációval később készült el.

Egy háromhajós bazilikát látunk, kereszthajóval, amit első ránézésre is könnyen azonosítunk be a román stílus képviselőjeként. 

Az építtetők a Maria Laach-i templomot tartották mintának, és egy ahhoz hasonló, bér lényegesen kisebb templomot építettek az apátságuk számára. Különösen is feltűnő ez, ha a kereszthajót és az attól keletre eső részeket nézzük. 

Érdemes megfigyelni a szentély és a kereszthajó gazdag díszítését, egyrészt az érett romanika idején járunk, másrészt az építéskor láthatóan nem sajnálta az apátság a forrásokat a templom szépítésére. A mellékhajók is szépen díszítettek. 

Bár elsőre talán nem feltűnő, de láthatjuk a gótika előfutáraként a támpilléreket a mellékhajó oldalában. A szötétebb színű rész a kép bal oldalán XX. századi bővítés. 

A templomnak eredetileg lapos famennyezete volt. Egy XVI. századi tűzeset után a század utolsó éveiben gótikus formában, bordázott keresztboltozattal építették újjá. Ettől eltekintve egy román kori templombelsőt látunk. 

Az apszis a korai román stílusra jellemző, félköríves, kis ablakokkal, félkupolás (egy negyed gömb) lezárással felül. A kupola a korai időszakokban osztatlan volt (ezt látjuk még Maria Laachban is), itt viszont már bordázott. 

A templomban középkori falfestmények nem maradtak fenn, a ma látható festményeket a XIX. században festették (ahogy ez a stílusukból fel is ismerhető). Kevésbé látványos, de a nyugati torony is ebből a korból származik, a középkori torony többször is ledőlt, a XIX. század végén építették újjá neoromán (azaz modern, de román korinak látszó) stílusban. 

A napóleoni korban az apátságot feloszlatták, de a templom egyházi kézben maradt, ma a városka plébániatemploma.