A wimpfeni apátsági templom

Wimpfen (modern nevén Bad Wimpfen) történelméről már írtam pár szót a belvárosi temploma kapcsán. A város egy hegyre épült, tőle a Neckar mentén párszáz méterrel feljebb pedig egy apátság létesült. Az apátság alapításának ideje homályba vész, a X. század közepén már biztosan létezett. 

wimpfen_stift_1.jpg

A Szent Péter tiszteletére szentelt apátsági templom is ekkortájt épülhetett, korai román stílusban. Mintául az akkor talán százötven, legfeljebb kétszáz éves, és még az eredeti formájában álló aacheni várkápolna szolgálhatott, bár a wimpfeni templom annál minden méretében kisebb volt. A Westwerk viszont egy kicsit már túllépett az aacheni mintán, az oldalsó lépcsőházak erősebbek, és melléképület-jelleg helyett meghatározóak, ráadásul a harangtornyok révén magasabbak is mint a középső elem. 

Az aacheni várkápolnáról pontosan tíz évvel ezelőtt írtam. Egy évtized múltán, legalábbis utalásként, visszatértünk a kezdetekhez. 

wimpfen_stift_2.jpg

A XI. században megerősödött a hegyen a város, ami az apátság hanyatlásához vezetett, a templomépület állaga is leromlott. A XIII. század második felében végül az akkori rendfőnök szerzett forrást, és nekilátott a teplom átépítésének. Megtetszett neki az új, francia stílus (amit az utókor, évszázadokkal később, gótikának nevezett el), hivatott egy francia építőmestert, és 1269-ben megkezdték az új, gótikus szentély építését. A szentélynek a meglévő, akkor még álló pre-román épülettel semmilyen kapcsolata nem volt. 

wimpfen_stift_3.jpg

A kereszthajó 1280 körül készült el. Déli kapuja egy abban a korban kimondottan újszerű gótikus portál, ami lenyűgözhette a látogatókat, mindazonáltal már látszik rajta, hogy az apátság pénze jóval előbb elfogyott, mint, hogy a templom elkészült volna, kissé összecsapott az egész, az illesztések nem mindenhol stimmelnek, egyes elemeket talán eredetileg az új, soha meg nem valósuló gótikus nyugati portálhoz terveztek, aztán itt kötöttek ki. 

wimpfen_stift_4.jpg

A pénzügyi problémák nyomán újratervezték az építkezést. A korábbi templom központi részét lebontották, de a nyugati homlokzatot meghagyták, egy gótikus nyugati homlokzat terveit, mint finanszírozhatatlant, elvetették. A szentély sarkain álló keleti tornyokat nem fejezték be. A hosszházat, egy háromhajós bazilikát, pedig úgy tervezték meg, hogy az összekösse a nyugati homlokzatot a kereszthajóval és a szentéllyel. 

wimpfen_stift_5.jpg

Mivel eredetileg a szentélyt és a kereszthajót nem ehhez, az akkor még nem is létező tervhez illeszkedve építették, a hosszház azokhoz képest egy kicsit elfordul, a főhajó tengelye a kereszthajóra nem merőleges, ill. a szentéllyel nincs vonalban.

wimpfen_stift_6.jpg

peter schmelzle, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

Így a főhajó nem teljesen téglalap alakú, hanem trapéz, a déli oldal valamivel rövidebb, mint az északi. A rajzon szürkével a korai román kori, lilával a gótikus részek. A korábbi fázisból csak a nyugati homlokzat (a sötétszürke rész) maradt meg. 

wimpfen_stift_7.jpg

A belső térben a tipikus, a XIII. század végéhez képest egészen érett gótikus elemeken kívül feltűnhet, hogy nem áll egybe a kép, a szentély nem pont szemben van velünk, és kicsit "csálén" is áll. 

wimpfen_stift_8.jpg

A pénzhiány a mennyezetet is elsöpörte, ezt utóbb, a XV. század végén, pótolták. Ezen a képen láthatjuk, hogy a kissé torz alaprajzú épületre nem sikerült teljesen jól illeszkedő mennyezetet szerkeszteni, ill. feltűnő, hogy még így se sikerült a főhajót pontosan illeszteni a Westwerkhez, a Westwerk központi eleme nem pont a főhajó hossztengelyében áll. 

A kőboltozat elkészültével a templom elnyerte mai formáját, azóta csak pár felújításon esett át, lényegi változtatás nélkül. A középkor óta többször gazdát váltott, ma a máltai lovagrend használja.