Wimpfen (modern nevén Bad Wimpfen) történelméről már írtam pár szót a belvárosi temploma kapcsán. A város egy hegyre épült, tőle a Neckar mentén párszáz méterrel feljebb pedig egy apátság létesült. Az apátság alapításának ideje homályba vész, a X. század közepén már biztosan létezett. 

A Szent Péter tiszteletére szentelt apátsági templom is ekkortájt épülhetett, korai román stílusban. Mintául az akkor talán százötven, legfeljebb kétszáz éves, és még az eredeti formájában álló aacheni várkápolna szolgálhatott, bár a wimpfeni templom annál minden méretében kisebb volt. A Westwerk viszont egy kicsit már túllépett az aacheni mintán, az oldalsó lépcsőházak erősebbek, és melléképület-jelleg helyett meghatározóak, ráadásul a harangtornyok révén magasabbak is mint a középső elem. 

A XI. században megerősödött a hegyen a város, ami az apátság hanyatlásához vezetett, a templomépület állaga is leromlott. A XIII. század második felében végül az akkori rendfőnök szerzett forrást, és nekilátott a teplom átépítésének. Megtetszett neki az új, francia stílus (amit az utókor, évszázadokkal később, gótikának nevezett el), hivatott egy francia építőmestert, és 1269-ben megkezdték az új, gótikus szentély építését. A szentélynek a meglévő, akkor még álló pre-román épülettel semmilyen kapcsolata nem volt. 

A kereszthajó 1280 körül készült el. Déli kapuja egy abban a korban kimondottan újszerű gótikus portál, ami lenyűgözhette a látogatókat, mindazonáltal már látszik rajta, hogy az apátság pénze jóval előbb elfogyott, mint, hogy a templom elkészült volna, kissé összecsapott az egész, az illesztések nem mindenhol stimmelnek, egyes elemeket talán eredetileg az új, soha meg nem valósuló gótikus nyugati portálhoz terveztek, aztán itt kötöttek ki. 

A pénzügyi problémák nyomán újratervezték az építkezést. A korábbi templom központi részét lebontották, de a nyugati homlokzatot meghagyták, egy gótikus nyugati homlokzat terveit, mint finanszírozhatatlant, elvetették. A szentély sarkain álló keleti tornyokat nem fejezték be. A hosszházat, egy háromhajós bazilikát, pedig úgy tervezték meg, hogy az összekösse a nyugati homlokzatot a kereszthajóval és a szentéllyel. 

Mivel eredetileg a szentélyt és a kereszthajót nem ehhez, az akkor még nem is létező tervhez illeszkedve építették, a hosszház azokhoz képest egy kicsit elfordul, a főhajó tengelye a kereszthajóra nem merőleges, ill. a szentéllyel nincs vonalban.

peter schmelzle, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

Így a főhajó nem teljesen téglalap alakú, hanem trapéz, a déli oldal valamivel rövidebb, mint az északi. A rajzon szürkével a korai román kori, lilával a gótikus részek. A korábbi fázisból csak a nyugati homlokzat (a sötétszürke rész) maradt meg. 

A belső térben a tipikus, a XIII. század végéhez képest egészen érett gótikus elemeken kívül feltűnhet, hogy nem áll egybe a kép, a szentély nem pont szemben van velünk, és kicsit "csálén" is áll. 

A pénzhiány a mennyezetet is elsöpörte, ezt utóbb, a XV. század végén, pótolták. Ezen a képen láthatjuk, hogy a kissé torz alaprajzú épületre nem sikerült teljesen jól illeszkedő mennyezetet szerkeszteni, ill. feltűnő, hogy még így se sikerült a főhajót pontosan illeszteni a Westwerkhez, a Westwerk központi eleme nem pont a főhajó hossztengelyében áll. 

A kőboltozat elkészültével a templom elnyerte mai formáját, azóta csak pár felújításon esett át, lényegi változtatás nélkül. A középkor óta többször gazdát váltott, ma a máltai lovagrend használja.