A thébai légióról már többször tettem említést a blogban, de talán nem árt felfrissíteni az ismereteinket. A legenda szerint egy 6.600 főt számláló, eredetileg az egyiptomi Théba városából való légió a III. században Galliában vagy Germániában szogált. A tagjai mind keresztények voltak. Miután megtagadták Maximilianus császár parancsát, hogy áldozzanak a római isteneknek, 285 körül mindegyiküket kivégezték. 

A történetról kortárs feljegyzések nem ismertek, a legelső említésük 440 körülről származik (azaz kb. százötven évvel az események után). A konkrét helyszín kérdéses marad. A következő évszázadokban a thébai légió tisztelete a Rajna-vidéken erősen elterjedt, a VI. századtól Svájctól a mai Észak-Franciaországig, és a Rajna mentén szinte végig, minden magára valamit is adó település számon tartott egy-két tagot a légióból, akiket pont ott végeztek ki. 

A thébai légió történetének hitelessége erősen kérdéses, a történetnek szinte egyetlen vonatkozása sincs, ami hitelesnek tűnhetne. A jelzett időben nem harcoltak egyiptomi származású légiók a környéken, Maximilianus nem vezetett hadjáratokat errefelé, egy légió létszáma nem haladta meg a kétezer főt, 285 körül nem voltak keresztényüldözések - hogy csak a legfontosabbakat említsük. És egyébként sem reális, hogy egy ekkora mészárlásról egyetlen kortárs feljegyzés se álljon rendelkezésre, amint az se, hogy a légió tagjait fél Nyugat-Európában kergették és végezték volna ki. 

Mindenesetre a Rajna mentén, kb. száz kilométerrel Köln alatt, úgymond megtalálták a légió egyik tisztje, egy bizonyos Viktor, és társai maradványait. A thébai légió név szerint említett tagai közt visszatérő név a Viktor, ami latinul "győztes"-t jelent, szóval alighanem szimbolikus név, még az eleve szimbolikusnak tűnő legendán belül is. Ami nem akadályozta meg a korabeli kölni érseket, hogy Szent Viktor és vértanútársai tiszteletére itt egy kápolnát emeljen, úgymond "a szentekhez", latinul "ad sanctos". A kápolna köré csak a későbbiekben épült ki egy város, ami az említett latin kifejezés eltorzulásából a Xanten nevet viseli. 

A Viktor-kultusz igen erős lett, a IX. században épült már itt egy háromhajós bazilika, amit egy normann pusztítás után korai román stílusban állítottak helyre. 

1180-tól kezdődött meg a nyugati homlokzat átépítése, a kornak megfelelően, szépen díszített román stílusban. Ez a bazilika tényleg nem egy templom volt egy városban, hanem egy város, ami kizárólag a templomnak köszönhette a létét, és egy templom, ami nem a helyi hívek kiszolgálására épült (Xanten sosem lett jelentős város, ma is csak húszezer lakosa van, a középkorban ennek is csak a töredéke lehetett), hanem a mártír Viktor tiszteletére. A harminc métert meghaladó szélesség, a masszív román kori falakkal, a korszak kiemelkedő templomává tette a Szent Viktort, ami a Rajna mentén csak a nagy kölni templomoktól (az ekkor még álló román kori dómtól, vagy a St. Maria am Kapitoltól) maradt el. A nagy gótikus üvegablak természetesen egy későbbi átalakítás eredménye. 

1263-ban (tizenöt évvel a kölni dóm újjépítésének mgkezdése után) Xantenben is úgy érezték, követniük kell az idők szavát, és lerakták egy új, gótikus épület alakpkövét. Itt azonban, ellentétben Kölnnel, nem takarították el az építkezés megkezdése előtt a román kori templomot, hanem a folyamatos átépítés mellett döntöttek. Először a gótikus szentély készült el. 

Ellentétben a kölni dómmal, és sok más gótikus templommal, itt nem készült a szentély köré még egy külön körfolyosó kápolnákkal, így a szentély teljes magasságában egyforma széles. Első ránézésre talán nem tűnik fel, de a szentély nem nyolc-, hanem tizenkétszögletű, amiből hét esik az épület vonalán kívülre. 

Eredetileg háromhajós bazilikát terveztek építeni, végül mégis az öthajós kialakítás mellett döntöttek. Az pítkezés hasonlóan lassan haladt, mint Kölnben, a templom keleti (szentély felőli) fele közel kétszáz év alatt, 1437-re készült el. A fenti képet alaposan megnézve láthatunk a mellékhajók kiépítésében, a kép közepétől kicsit jobbra, egy törést, ott állt az építkezés 1437-ben, amikor mintegy fél évszázadra leállt a beruházás.

1483-tól folytatták újra a munkákat. Itt már gyorsabban haladtak, 1519-re el is készültek. A képen megfigyelhetjük a szokatlan díszes támíveket, amik a főhajót tartják, a mellékhajók felett. Láthatjuk továbbá az erős külső támpilléreket is, amiknek nem csak a mellékhajók falait, de a főhajóról (és így a mennyezetről) a támívek által rájuk vezetett nyomást is el kellett bírniuk. 

Az építészek tervei bejöttek, a templom, a második világháború bombatalálataiban szenvedett károkat leszámítva ma is a XVI. századi állapotában áll előttünk. 

A szentélyt a hívektől elválasztó masszív építészeti elem, ún szentélyrekesztő, optikailag a templomot kisebbnek mutatja, mint a valós méret. Felette, a szentély ablakaira nézve láthatjuk igazán, mekkora épületről van szó. A kereszthajó hiánya még növeli is ezt a hatást. 

A csúcsíves szerkezetekre és a bordázott mennyezetre már talán nem is kell külön felhívnom a figyelmet, azok a gótika megszokott elemei. 

A hatalmas színes üvegablakok napsütéses időben bevezetik a fényt az épület belsejébe. A hatás ma is lenyűgöző, akkor képzeljük el ugyanezt a középkorban, a román kor nyomasztóan sötét épületeiben szocializálódott hívők szemével látva!

A vértanúk emlékét őrző szerzetesrendet Napóleon idején feloszlatták, a templom ma a helyi katolikus egyházközség kezelésében áll.