Köln városát a rómaiak alapították a Kr. u. első században. Más római városokhoz hasonlóan Kölnben is épült egy templom a három római capitoliumi istenség, Jupiter, Juno és Minerva tiszteletére. Ennek helye a mai kölni óvárosi déli része, nem messze a Rajnától.

Neuwieser [CC BY-SA 2.0], via Wikimedia Commons

Ez az ókori templom mintegy 30×30 méteres alapterületű volt. A római kor vége után a templomépület állaga romlásnak indult, ennél pontosabbat azonban nem tudunk róla.

Own work [CC BY 3.0 de], from Wikimedia Commons

A VII. - VIII. századok fordulóján Köln jelentős történelmi események színhelye volt: innét kormányozta a frank birodalmat Herstali Pippin udvarnagy, a birodalom tulajdonképpeni feje. 714-ben bekövetkezett halála után hatalmi harc tört ki az öröklésért, mivel Pippinnek nem élt törvényes fia. Özvegye, Plektrudis, szerette volna megakadályozni, hogy Pippin törvénytelen fia, Martell Károly kerüljön hatalomra, vele szemben saját, akkor még gyermekkorú unokáját favorizálva. A küzdelmet végül Károly nyerte meg, akinek vezetésével tovább erősödött a birodalom, számunkra azonban fontosabb, hogy ő nem Kölnben ütötte fel a székhelyét, azt viszont előírta, hogy Plektrudis nem hagyhatja el a várost (végülis meg is ölethette volna...). 

Plektrudis az addigra erősen hiányossá váló capitoliumi templom romjaira építtetett egy új, keresztény templomot, Szűz Mária tiszteletére. Ennek a főbb méretei megegyeztek az egykori római temploméval, hiszen annak az alapjaira épült. Bár ekkor már nem a régi római istenségeket tisztelték itt, a Capitolium, ill. annak németesen írt változata máig megmaradt a templom elnevezésében. Halála után Plektrudist itt temették el, szarkofágja ma is megtalálható a templomban. 

A X. században Brun, kölni érsek (I. Ottó császár testvére) a Capitoliumot szemelte ki egy új, kiemelkedő templom építésére. Az érsek politikailag is eléggé aktív volt, egy új templommal a saját helyzetét kívánta erősíteni. Mivel Köln ekkoriban élte második virágkorát, a lehetősége is megvolt egy komolyabb építkezésre. Ekkor már állt a mai kölni dóm korai román stílusban épült elődje, az új capitoliumi Mária-templomnak annál nagyobbnak és nagyszerűbbnek kellett lennie. 

Plektrudis meglévő, akkor mintegy két és fél évszázada ott álló templomát bővítették ki, elég alaposan (a műemlékvédemet majd csak ezer évvel később találják fel). Az új, háromhajós bazilika így a római templom alapjain áll, és annak a méreteit tükrözi. A nyugati végére pedig egy Westwerk került.

A három apszisból kettő

A templom keleti (ez a Rajnához közelebbi oldal) végére pedig a betlehemi bazilikától átvett háromszoros apszisú lezárás készült. Ezt jól megigyelhetjük a cikk elején látható légifelvétel bal oldalán. Nem egy klasszikus kereszthajóról van szó. Ez a hármas apszis első nyugati megvalósítása. Később átvette ezt a néhány száz méterrel nyugatabbra, az új piactér (Neumarkt) sarkán álló Szent Apostolok temploma is. 

Bernhard Irmler rajzán láthatjuk, hogy viszonyul az elkészült új templom alaprajza (piros) a rómaihoz (fekete). Szépen látszik, hogy a Westwerk (a rajz bal oldalán) ill. a három apszis (a jobb oldalon) lóg ki a régi római épületből. 

De ennyi is elég volt ahhoz, hogy a St. Maria im Kapitol mintegy százméteres hosszával, és (az apszisoknál) negyven méteres szélességével a XIX. század végéig, az új dóm elkészültéig, Köln legnagyobb temploma legyen. 

A keleti apszis. Hans Peter Schaefer, http://www.reserv-a-rt.de [GFDL or CC-BY-SA-3.0], from Wikimedia Commons

Bár az építkezés a kor viszonyaihoz képest viharos gyorsasággal, alig száz év alatt befejeződött, Brun érsek a templom felszentelését természetesen nem élhette meg, 1065-ben II. Anno érsek szentelte fel az elkészült templomot. 

Pillantás a belső térből a Westwerkre. 

A St. Maria im Kapitol évszázadokon át a dóm után Köln második legfontosabb temploma volt. Végülis az építéskori szándék megvalósult, egy, a kor viszonyaihoz képest nagy és csodálatos templom készült el - a Brun érsek politikai ambícióit esetlegesen megerősítő hatást ma nemigen lehet már rekonstruálni. 

Az északi apszisból a déli felé nézve.

A templom eredetileg egyszerű, lapos mennyezettel épült, a mellékhajók kersztboltozatos, a három apszis pedig kupolás mennyezettel. 1240 körül a főhajót bordázott, gótikus boltozattal látták el, ezáltal lényegesen magasabbá is vált az eredeti építéshez képest. 

Für den Autor, siehe [Public domain oder Public domain], via Wikimedia Commons

Az 1896-ban készült felvételen jól felismerhető a gótikus boltozat. 

Fotó: Romanische Kirchen, Köln

A templom a második világháborúban jelentős károkat kszenvedett. A hosszház falai megmaradtak, de a mennyezet, és a Westwerk falainak nagy része megsemmisült.

Fotó: Romanische Kirchen, Köln

A déli apszis a bombázások alatt összedőlt, a keleti megmaradt, de a találatok hatására a szerkezete annyira meggyengült, hogy a háború után szintén összedőlt. 1957-re fejeződött be a kevésbé sérült elemek, a hosszház és a Westwerk felújítása, ettől kezdve vehette az épületet ismét használatba az egyház. A mennyezetet viszont nem állították helyre, egy új, fa mennyezetet kapott a templom. 

A keleti épületrész kapcsán az ötvenes években komoly viták is folytak. Az egyik javaslat szerint a szinte teljesen megsemmisült épületrész maradványait is le kellett volna bontani, és modern formában újjáépíteni. Végül az az irányzat győzött, amely a XI. századi állapotnak megfelelő újjáépítést tűzte ki célul. Ez 1985-re fejeződött be. 

A háború után nem csak a templomot, de úgy általában egész Kölnt újjá kellett építeni. Ennek folyamán közvetlen a St. Maria im Kapitol mellé is építettek új lakóépületeket. Ennek nyomán a templom ma dél felől legfeljebb a szomszédos házak ablakaiból látszik, és észak felől is csak a teteje látszik ki egy lakóház mögül. Még szerencse, hogy az akkor éppen romokban fekvő épületrészek helyére nem épült más, így azokat később újjá lehetett építeni...