Köln városát, a rómaiak alapították, és azóta folyamatosan lakott. A római város északi részén valószínűleg már a IV. századtól, de a VI. századtól egészen biztosan állt egy templom (előtte, a római korban pedig lakóházak).

Ennek a helyére építettek egy új székesegyházat. Hogy pontosan mikor, az kérdéses, a hagyomány szerint Hildebold volt az építtető, aki 795-818 között Köln első érseke volt. A történészek egy része szerint ennél valamivel később épülhetett, inkább a IX. század második felében, mindenesetre 870 körül egyszer felszentelték, ez biztosnak látszik.

August Ottmar Essenwein [Public domain], via Wikimedia Commons

Az utókor által Hildebold-dómként emlegetett építmény egy pre-román, másnéven kora román stílusú épület volt, és nagyjából úgy nézhetett ki, ahogy a rajzon látható: egy háromhajós bazilika, mind a két végén egy-egy kereszthajóval, az egyik kereszthajón harangtornyokkal. Mindkét végén volt apszis, ami jellemző erre a korszakra. 

Hasonló volt tehát, mint a hildesheimi Michaeliskirche, de jóval nagyobb, a hossza 97 méter volt. Azt hiszem, megkockáztathatjuk: ha még állna, a középkor egyik legnagyszerűbb építeszeti emléke lenne. 

De már nem áll. A XII. században Köln második virágkorát élte, egész Nyugat-Európa legnagyobb városa volt közel 50 ezer lakosával, és ezt meg kívánták koronázni azzal, hogy 1164-ben ide hozták Milánóból a három királyok ereklyéit. Hogy ezek mennyire hitelesek, annak firtatása nem tartozik jelenlegi érdeklődési körünkbe, mindenesetre az ereklyék elhelyezése megnövelte a dómba érkező zarándokok létszámát, és ezt a még alig háromszáz éves, de ahhoz képest nem túl jó állapotban lévő épület nehezen viselte, ezért döntés született: a dómot le kell bontatni, és a helyére egy újat, nagyobbat építeni. 1248-ban földig rombolták az egészet, és ünnepélyesen letették az új dóm alapkövét. 

Az új építkezésnél végképp szakítottak az addig bevált építési stílussal (ne feledjük, míg Franciaországban már több, mint száz éve hódított a gótika, addig Kölnben 1215-ben a Szent Kunibert templomot még román stílusban építették fel). Az új dóm mintaképének az amiens-i székesegyházat tekintették, aminek az építését harminc évvel korábban kezdték el, és a kölni dóm építésének kezdetekor még nem volt kész, de a maga idejében a világ legnagyobb templomának számított. Az új dóm is precízen kelet-nyugati tájolású, latin kereszt alaprajzú, öthajós bazilikának épült. 

Johann Franz Michiels [Public domain], via Wikimedia Commons

Gyorsan haladt az építkezés, alig 17 év múlva, 1265-ben elkészültek a szentélyt övező kápolnák, és még egy teljes évszázad se kellett, hogy 1322-ben felszentelhessék a szentélyt. A csúcsra járatták a gótikát: az egész középkorban sehol nem épültek nagyobb üvegablakok, mint a kölni dóm szentélyében.

Sulpiz Boisserée [Public domain], via Wikimedia Commons

A gótikus stílus egyik fő célját, minél kevesebb kővel építkezni, a lehetséges mértékig elérték, belülről szinte csak üvegablakokat látunk - ezt persze kiegyenlíti, hogy kívülről igen sok külső támpillérre volt szükség, hogy szét ne essen a hatalmas épület. 

Az 1360-as években elkészültek a hosszház alapjai, és nekiálltak a homlokzatnak is. 1375-re készült el a Péter-kapu. Nekiálltak a déli torony építésének is, 1437-ben oda már harangokat is szereltek, bár a torony ekkor még nem volt kész. 

By Max Hasak (1856-1934) [Public domain], via Wikimedia Commons

Kölnben eredetileg a házakat nem utcánként számozták, hanem az egész városban egységesen, mindazonáltal a nem adóköteles építmények nem kaptak külön házszámot. Így lett a sekrestyés kis lakása (amely a félkész dómban volt található) a 2583, az annak adómentes melléképületeként nyilvántartott dóm pedig a 2583 1/2. 

Az építkezés folytatódott a XV. század végéig, bár Köln ekkor már nem volt annyira jómódú város, mint két évszázaddal korábban, és ez meglátszott a templomépítés lendületén is. Az 1500-as évek elején viszont végképp beütött a krach. Az építkezést ugyanis jórészt búcsúcédulákból finanszírozták, és a reformáció kirobbanása után ez már nem volt akkora üzlet, mint előtte. Először csak egyszerűen leállt az építkezés, 1510-től semmilyen munkát nem végeztek a dómon, majd ötven évvel később hivatalosan is megszüntették a dóm építését. Az épület több, mint háromszáz éven át, változatlanul, félkészen állt. A Péter-kapu lett az egyetlen kapu, ami még a középkorban elkészült, a szentély teljesen készen volt, a hosszháznak viszont csak az alapjai álltak, és a két tervezett toronyból is csak a déli készült el félig, az északinak hozzá se kezdtek. 

By Max Hasak (1856-1934) [Public domain], via Wikimedia Commons

Olyan szinten nem történt a dómmal semmi, hogy a félkész déli torony tetején négyszáz éven át ott árválkodott egy daru (ld. a fenti képeken). Kölnben akkoriban úgy tartották: ha elkészül a dóm, eljön a világvége.

A napóleoni háborúk után felerősödött német nemzettudat hullámán sokat forszírozták a dóm befejezését, mások viszont úgy vélték, ha már nem fejezik be sose, akkor bontsák le, ez a félkész rom csak rontja a városképet. 

Végül elhatározták: befejezik az építkezést. 1842-ben ismét egy alapkőletétel következett, és nekiálltak a munkának. Mindenesetre a modern technikával lényegesen gyorsabban haladtak, mint a középkorban, 1848-ra elkészült a hosszház, igaz, egyelőre ideiglenes tetővel. A szentély ideiglenes falait, amelyek így már az épület belsejébe, a szentély és hosszház közé kerültek, több, mint ötszáz évvel azok felhúzása után, lebontották. 

By Max Hasak (1856-1934) [Public domain], via Wikimedia Commons

A végleges tető nem kőből készült, ahogy a középkorban tervezték, hanem vasból, már csak ezért is lehetett sokkal gyorsabban felépíteni. 

Az építkezés 1880-ra nagyrészt befejeződött, a főhomlokzat olyan lett, amilyennek a megtalált középkori terveken ábrázolták, a kereszthajók oldalsó homlokzatait viszont csak ekkor, a XIX. században tervezték meg, a nyugati homlokzathoz hasonló stílusban, mivel ezekről nem maradtak fenn eredeti tervek. 

Ekkor álltak neki a tornyok befejezésének. Bár sokaknak a gótika szó hallatán az ilyen csipkés tornyok jutnak az eszébe, valójában a középkorban összesen két ilyen torony készült (Strasbourgban és Freiburgban), az összes többi hasonló, a kölniekkel együtt, a XIX. századi neogót építészet alkotása. Az elkészült tornyok 157 méteresek, ezzel a kölni dóm lett a világ legmagasabb épülete, a szintén neogót, 1861-ben befejezett roueni katedrálist leváltva (és már 1884-ben átadva címét a Washington-emlékműnek). A dóm tehát hatszázharminc évig épült, igaz, ebből mintegy háromszáz éven át folyt csak ténylegesen az építkezés.

A második világháborúban a dóm jelentős károkat szenvedett, de a teljes szerkezete ép maradt, ami egész csoda ahhoz képest, hogy körülötte egyetlen épületből se maradt semmi, Köln belvárosa teljesen megsemmisült a bombázások következtében. 

Az elkészült épület hossza 144 méter, a belmagasság 43 méter, ezzel ez Németország legnagyobb temploma, és a világon is a legnagyobbak közé tartozik. 

A színe (már legalábbis ahol tényleg kő van, nem pedig ablakok) eredetileg világos homokszín volt, mint a hasonló épületek egy jelentős részén, a kölni dómon is meglátszik a modern kori légszennyezés hatása, az épület mára szinte teljesen megfeketedett. 

7100 négyzetméteres felületével a nyugati homlokzat máig a világ legnagyobbja. A kölni dóm ma Németország első számú turisztikai látványossága, átlagosan naponta 20 ezer turista érkezik ide.