Az Eifel-hegységben, az Olef folyó völgye fölé magasodó hegyen álló reifferscheidi vár első temploma a XII. században épült. A templom hagyományos keleti tájolású, a vár délkeleti sarkára épült, úgy, hogy a déli mellékhajó külső fala egyben a várfal része is volt. 

A kutatások szerint ezt a román kori templom valószínűleg csak kéthajós volt, de erről biztosat nem tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy 1489-től átépítették az egészet egy háromhajós, gótikus csarnokká, ahol tehát mindhárom hajó egyforma magas lett. 

Először a szentély készült el, aztán a templom többi része. Kelet, azaz a szentély felől nézve az egész kissé amorf képet fest, a templom padlója jóval a fenti képen látható talajszint felett van. És még egy torony is van ott, ahol végképp nem várnánk. A déli (a képen bal) oldalon erősen meg is kellett támasztani a falat. 

A gótikus támpilléreken nem lepődünk meg, azok méretei viszont felettébb szokatlanok. A hegyoldali fekvés, hogy a templom tulajdonképpen jóval magasabban fekszik, mint a talaj, amire támaszkodni lehet, indokolják a szokatlan kialakítást. 

A hegy, vár felőli oldal már tipikusabb képet fest. A vár feladása után, a XVIII. században, a templom állaga is romlásnak indult, a XIX. század második felére az összedőlés fenyegette. 

Végül 1864-ben egy gyűjtést rendeztek, és a bevételből restaurálták az épületet. Ennek keretében a főhajót magasabbra is építették, így egy ún. pszeudo-bazilikát kaptunk: a főhajó magasabb, mint a mellékhajók, de nincs külső fala. 

A belső térben is felismerjük, hogy a főhajó magasabb, de amúgy a kívül markáns aszimmetriából belül nem veszünk észre sokat. 

A második világháborút követő helyreállítás nyomaitól eltekintve a templom ma az 1864-67-es felújításnak megfelelő állapotban áll, és jelenlegi is katolikus templomként működik.