Szent Hubertus nevéről a magyar olvasóknak aligha a derék Liège-i püspök jut eszébe, Németország nyugati részein azonban eléggé népszerű a VIII. században élt szent.

Itter egykoron egy kis falu volt a Rajna partján. Ma Düsseldorf városrésze, egészen a nagyváros déli szegélyén. Itter első templomát valamikor a XII. század elején emelték, Szent Hubertus tiszteletére, ez egy egyszerű, téglalap alaprajzú, egyterű templom volt. 1150 körül építettek az épület nyugati végébe egy tornyot.

Nem sokra rá, 1170 körül, ki is bővítették az épületet, a hívek növekvő számára való tekintettel. Az egyterű templomból háromhajós bazilika lett. Kereszthajót nem építettek. A főhajó eredeti, egyszerű, lapos famennyezetét meghagyták, a mellékhajók viszont keresztboltozatosak lettek.

Nos, kedves olvasó, ennél sokkal közelebb, mint ma, már nem fogunk menni a Rajnához. Már csak azért sem, mert akkor beleesnénk.

Szent Kunibert Köln püspöke volt a VII. században, és ő épített egy templomot Szent Kelemen tiszteletére a város északi szegélyén, a folyó partján. Ez a templom már nem áll (részletek lentebb), a helyén egy éppen Kunibert tiszteletére szentelt román stílusú épületet találunk.

Azt sokan tudják, hogy Köln belvárosában 12 nagy román kori templom található. Azt már kevesebben, hogy a városban van ezeken kívül még további 13, többségében a külső kerületekben, amelyek a templomok építésének idején még önálló települések voltak. Az ún. 13 kis román kori templom egyike a krieli Szent István (István első vértanúról, nem a magyar királyról), vagy ismertebb, köznyelvi nevével a Dömchen (dómocska) Lindenthalban.

Mint a környék középkori épületeinek nagy része, a krieli (Kriel Lindenthal egy településrésze) templom is egy római épület alapjaira épült. Az alapoknál a régészeti kutatások meg is találták a Kr.u. első évszázadokból származó falmaradványokat.

A legenda szerint a későbbi kölni érsek, Hildebold itt volt plébános, és itt találkozott Nagy Károllyal, valójában azonban a történeti kutatások szerint a templom ennél bő egy évszázaddal később, 900 körül épült. Így is ez Köln második legöregebb, még álló épülete (a legidősebb a Szent Gereon). Ez a templom két részből állt: egy nagyobb főépület, és az arra ráépülő, négyzet alaprajzú szentély. Megfigyelhető, hogy ezeken az épületrészeken a kövek nincsenek szabályosra vágva, az embernek szinte az az érzése, ezeket, ahogy találták, úgy rakták egymásra (valójában persze lecsiszolták őket).

Hozzájuk képest szembeötlő, hogy sokkal szabályosabb méretű köveket használtak fel a torony és az apszis építéséhez. Ezeket az épületrészeket 1100 körül emelték (a fenti képen az templom közepe felett látható vékony torony egy másik, modern épülethez tartozik). Érdemes megfigyelni a torony félköríves díszítéseit. Az apszis félkör alaprajzú, a kor építési szokásainak megfelelően.

A XIII. században az alig 7×4 méteres alapterületű tér már kicsinek bizonyult. Ezért a templom oldalfalát megbontották, és hozzáépítettek egy mellékhajót, de csak az északi oldalon. Ezzel egy kéthajós, aszimmetrikus bazilika-épület alakult ki.

Az oldalhajó a szerény méretei miatt alig észrevehető, a képen a toronyba vezető lépcsőtől balra látható, a főhajó oldalában. Ezt követően már az épület külseje alig változott, a második világháború is nagyrészt megkímélte. A XIX. század óta már nem ez a község (ill. 1888 óta kölni kerület) plébániatemploma, a közösség egy jóval nagyobb, neogót épületbe költözött.

Németország fővárosa már régóta Berlin, és ez a város kulcsszerepet játszott a teljes XX. századi történelemben. A középkorban azonban az ország központja a Rajna és a Mosel vidékén volt. Nem csoda, hogy a középkori német történelem, és a középkori német építészet egyik csúcspontja e két folyó összefolyásánál található. Összefolyás latinul Confluens, ennek leegyszerűsített formája a mai városnév: Koblenz.

Itt, ahol a Rajna és a Mosel összefolyik, található a Német Sarok (Deutsches Eck), és a Mosel torkolatától mintegy 200 méterrel felfelé, a Rajna partján található a Szent Castorról elnevezett templom.

Fotó: Holger Weinandt, Wikipedia

A templom névadója egy IV-V. századi, a Mosel-völgyben tevékenykedő keresztény hittérítő. A fenti képen a Deutsches Eck látható, alul keresztben a Rajna, velünk szemből a Mosel. Középen I. Vilmos császár hatalmas lovasszobra, a kép bal oldalán látható a Kastor-templom. A háttérben felfedezhetjük a koblenzi óváros másik két templomát, a korábban már bemutatott Florinskirchét ill. a Liebfrauenkirchét.