Németország fővárosa már régóta Berlin, és ez a város kulcsszerepet játszott a teljes XX. századi történelemben. A középkorban azonban az ország központja a Rajna és a Mosel vidékén volt. Nem csoda, hogy a középkori német történelem, és a középkori német építészet egyik csúcspontja e két folyó összefolyásánál található. Összefolyás latinul Confluens, ennek leegyszerűsített formája a mai városnév: Koblenz.

Itt, ahol a Rajna és a Mosel összefolyik, található a Német Sarok (Deutsches Eck), és a Mosel torkolatától mintegy 200 méterrel felfelé, a Rajna partján található a Szent Castorról elnevezett templom.

Fotó: Holger Weinandt, Wikipedia

A templom névadója egy IV-V. századi, a Mosel-völgyben tevékenykedő keresztény hittérítő. A fenti képen a Deutsches Eck látható, alul keresztben a Rajna, velünk szemből a Mosel. Középen I. Vilmos császár hatalmas lovasszobra, a kép bal oldalán látható a Kastor-templom. A háttérben felfedezhetjük a koblenzi óváros másik két templomát, a korábban már bemutatott Florinskirchét ill. a Liebfrauenkirchét.

A Szent Kastor helyén a római időkben erődítmény volt (Castellum apud Confluentes). A mai várost I. (Jámbor) Lajos császár alapította, és ekkor épült az első Kastor-templom is, a IX. század első felében. Ez nagyjából megfelelt a mai templom főhajójának, a keleti (Rajna felőli) végén félkör alaprajzú szentéllyel lezárva, eredetileg valószínűleg torony nélkül. A templom fontos szerepet kapott a német történelemben: 842-ben itt ültek össze Lajos császár fiainak küldöttei, hogy a Frank Birodalom sorsáról tárgyaljanak, és itt készítették elő a végül a következő évben Verdunben aláírt szerződést, amelyben véglegesen felosztották a birodalmat. A Keleti-frank birodalomból, melynek királya II. (Német) Lajos lett, született Németország, így elmondhatjuk, hogy a Kastor-templomban ringatták az ország bölcsőjét.

A betörő normannok a IX. század végén a templomot részben elpusztították, de ezt rögvest újjá is építették. A XI. század elején az épületet kibővítették, ekkor készült el a nyugati előcsarnok, és a ma is látható nyugati homlokzat, a tornyokkal. Mint a fenti képen is látható, a tornyok legfelső, hatodik szintje építészetileg kicsit eltér az alsó 5 szinttől, a XI. századi kivitelben a tornyok csak ötszintesek voltak, a mai tetejük később épült (erre még visszatérünk). A tornyok és a teljes nyugati portál kivitelezése mindenben megfelel annak, amit a román stílusról tudunk, a korszak összes tipikus jellemzőjét felmutatja.

1160 körül a templomépület nagy részét lebontották, csak az alapokat hagyták meg. Ekkor építettek egy háromhajós bazilikát, kereszthajóval. Az új bazilika főhajója épült a régi templom alapjaira.

Az apszis itt is félkör alaprajzú, kivitele és díszítései a román kor csúcsát jelentik. A szentély sarkára emelt két díszítő torony itt is megjelenik. A fenti képen jól kivehető az épület teljes szerkezete, és az apszist is megcsodálhatjuk.

A XII. század végén a nyugati tornyokat magasabbra építették, kaptak egy hatodik szintet, és egy magas toronyisakot. Mind a négy torony teteje a rajnai stílust mutatja, azaz mind a négy oldalán van kőből egy háromszög, a tető lapjai pedig rombusz formájúak. Érdemes megfigyelni, hogy a bal oldali toronyba becsempészték a gótika egy apró jelét: az ablakok nem boltívesek, hanem csúcsívesek.

Az építkezés 1208-ban ért véget. Ekkor a főhajó lapos famennyezetet kapott, a mellékhajók pedig keresztboltozatosak lettek.

A gótikus kor végén, 1496-99 között a főhajó csillagmintás, bordázott boltozatot kapott, ezzel lényegében elérte az épület a mostani kivitelét.

A következő évszázadokban Koblenz jelentősége lecsökkent, a templomot viszont a történelem egészen megkímélte, a második világháborúban is csak kisebb károkat szenvedett, így ma szinte teljes egészében a középkori állapotot láthatjuk viszont.