Ma arra láthatunk egy példát, milyen is az, amikor egy templomot az évszázadok során többször is átalakítanak, mindig az éppen aktuális építészeti stílus szerint. Elég sok példát lehetne ilyenekre találni, ha nem alakították volna az előző századforduló tájékán nagy részüket az eredeti, román stílusra. Amelyik épület akkor megúszta, az belefutott ugyanebbe a második világháború utáni újjáépítéskor.

A koblenzi Liebfrauenkirche azonban máig magán viseli az átalakítások minden nyomát.

Fotó: Koblenz-Touristik

A helyén már a korai középkorban keresztény templom állt, ebből sajnos csak néhány sornyi kő maradt a mai templom alapjainál. Ezt a kései román korban nagyrészt elbontották, és 1180 körül elkezdtek a helyére egy román stílusú háromhajós bazilikát építeni. Érdekesség, hogy a viszonylag nagy méretek ellenére a bazilikának nincs kereszthajója (nem is volt sosem), és eredetileg tornyai sem voltak, tehát egy csupasz, háromhajós hosszépület volt.

Különlegessége viszont az épületnek, hogy a mellékhajókat galériásra építették, amint ez a fenti képen is látható (a hozzánk közelebbi részt tessék nézni). Ilyesmit láthattunk például Aachenben, de a román stílusú bazilikákra egyáltalán nem jellemző.

Abban viszont hasonlít a legtöbb, hasonló korú templomra, hogy a főhajó sokkal magasabb, mint amilyen széles (ez is látszik a fenti képről). Ami a román bazilikából megmaradt, azt a légifelvétel középső részén láthatjuk, a templom jelenleg legalacsonyabb része. De ez sem teljesen igaz, mert a XIII. században a bazilikát némileg átalakították, a főhajót megmagasították kissé, és a korábbinál nagyobb ablakokat vágtak, amitől világosabb lett a templombelső, a főhajó pedig ekkor kapott kőboltozatot a korábbi famennyezet helyett. Ezek igazából már gótikus jellegű átalakítások, bár a bazilika román jellegét még megőrizték. Ekkor épült meg a két harangtorony is. Ezek is román stílusúak, eredetileg a korszaknak megfelelően gúla-tetejük volt.

A toronysisak nélkül nézve egyértelműen késő-román stílusú a homlokzat, kivéve a középső nagy ablak, azt a gótikus korban alakították ki.

A XV. század elején aztán elbontották az eredeti szentélyt, és gótikus stílusban, az eredetinél nagyobb méretben építették újjá. Ez a légifelvételen a hozzánk legközelebb eső rész. Árulkodóak a nagy, szinte a teljes falfelületet elfoglaló, csúcsíves üvegablakok, a magasan felfelé törő építkezés, ill. belülről a bordázott mennyezet.

Ekkoriban nem annyira törekedtek az épületek külső és belső harmóniájára, senkit nem zavart, hogy az új rész mennyire elüt a régi épület maradékától, belül is, de főként kívülről.

A gótikus átépítés betetőzéseként a főhajó boltozatát elbontották, és új, gótikus boltozatot kapott. Az új boltozat kialakításába a korszak építészei minden tudományukat beletették: az eredmény egyszerre nagyszerű mérnökileg (a lehetséges legkisebb súllyal volt kialakítható, mivel a bordák viselik a terhelést), és gyönyörű, ha a látványt nézzük.

Az átalakítások a barokk korban fejeződtek be. 1688-ban XIV. Lajos hadserege ellőtte a két rorony tetejét. Ezután új, barokk toronysisakot kaptak. Ezek ma annyira meghatározzák a templom képét, hogy szemből vagy oldalról nézve akár barokk stílusúnak is gondolhatnánk.

A jelentős beépítettség miatt (mint a legfelső légifelvételen is látható, alig pár méterre a homlokzattól már házak vannak) igazából nem is nagyon látható a homlokzat sosem szemből, a házak felé magasodó toronysisakok csak tovább erősítik a barokk-érzést.

Fotó: Wikipedia, Holger Weinandt

A kép bal oldalán látható Florinskirchét egy korábbi cikkben már bemutattam.

Az építészet iránt érdeklődők megtekinthetik a romanika, a gótika és a barokk jellegzetességeit, és mindezt egy helyen.