Nos, kedves olvasó, ennél sokkal közelebb, mint ma, már nem fogunk menni a Rajnához. Már csak azért sem, mert akkor beleesnénk.

Szent Kunibert Köln püspöke volt a VII. században, és ő épített egy templomot Szent Kelemen tiszteletére a város északi szegélyén, a folyó partján. Ez a templom már nem áll (részletek lentebb), a helyén egy éppen Kunibert tiszteletére szentelt román stílusú épületet találunk.

Az eredeti Kelemen-templomról nem tudunk semmit, az ezredforudló tájékán egy egyszerű, háromhajós bazilika állt a Rajna partján. Ezt a XIII. század elején elbontották, és egy érett román stílusú bazilikát építettek a helyére. Az építkezés valamikor 1215 körül kezdődött, és 1247-ben szentelték fel. A templom elhelyezkedése a Rajnához igazodik, pont merőleges a folyó partjára, és emiatt nem teljesen kelet-nyugati tájolású.

A Szent Kunibert a legutolsó a 12 nagy kölni bazilika közül, mire befejezték, már Kölnben is kitört a gótika, és több román stílusú templomot nem építettek. A templom egy háromhajós bazilika, ebben semmi meglepetés nincs. A szentély, főként az apszis kiépítése megfelel a román építészet csúcsának, a koblenzi Szent Kastor apszisához hasonló a külső kialakítása. Érdemes megfigyelni a kettős tagolást, kívülről emeletesnek látszik az apszis, és még ráadásul az ablakok szinte felett egy törpe-galériát is látunk. Az aránytalanul magas kialakítás annak köszönhető, hogy, mint a fenti képen is látszik, a talaj a folyó felé lejt, így ezen az oldalon sokkal alacsonyabban van, mint a távolabbin.

Ami szokatlan, hogy a templom alaprajza nem kereszt, hanem T-alakú, a nyugati végén van egy kereszthajó. Ilyen kereszthajót láthattunk például Speyerben, és gyakori volt a karoling ill. ottói építészetben, pl. a hildesheimi Michaeliskiche mindkét végén ilyet látunk. De ilyen méretekben, a román kor legvégén, eléggé egyedi megoldás.

Eredetileg csak a szentély sarkain állt a két kisebb torony, a nyugati oldalra nem terveztek tornyot. Ennek ellenére valamivel később, 1261-ben épült egy gótikus torony a nyugati oldal közepére. Ennek nem voltak meg a statikai alapjai, és 1830-ban le is dőlt. Hogy a román korban mennyire nem spóroltak az anyaggal, és mennyire falvastagsággal pótolták a hiányzó statikai ismereteiket, az itt is látszik: egy be nem tervezett, megfelelően meg nem alapozott torony is több, mint ötszáz évig állt.

Az 1820-as években, a torony leomlása előtt néhány évvel

1830-ban aztán ledőlt, és vitte is magával az egész nyugati részt. Ezt aztán helyreállították, nagyjából a leomlás előtti állapotnak megfelelően, de jóval magasabb, csúcsos toronysisakkal.

A következő nagy csapást a második világháború hozta el. Az amúgy is bizonytalanabb állapotú nyugati rész szinte teljesen megsemmisült, a tető és a főhajó boltozata eltűnt. A folyó felőli oldal nagyjából megmaradt, de az egyik torony komoly károkat szenvedett, ezt a háború után teljesen le is kellett bontani.

Az újjáépítésnek csak 1955-ben fogtak neki, 1996-ra elkészült a főhajtó és a szentély felújítása, a tornyokkal. Amennyire tudták, az 1930-as évek állapotát állították helyre (ez elég jó közelítéssel megfelel az építéskori helyzetnek). A nyugati részhez ekkor nem nyúltak, a főhajó nyugati végét egyszerűen befalazták.

A kereszthajót és a tornyot csak az 1980-as években építették fel újra. A nyugati homlokzat egészen más kialakítást kapott, mint amilyen előtte volt. Érdemes a cikk első felében lévő, 2014-es fotót összevetni az 1820-as évekből származó ábrázolással. Több és nagyobb ablak van most ezen az oldalon, ráadásul az eredetitől eltérő elrendezéssel. Kérdéses, hogy voltaképpen mi is vezérelte a tervezőket, hiszen a megelőző állapot jól dokumentált, nem lehettek kételyeik, hogy milyen is volt a templom kialakítása azelőtt. A torony tetejét viszont a korábbi állapotnak megfelelően alakították ki, elhagyták a magas, csúcsos toronysisakot.

1993 óta a Szent Kunibert ismét a Rajna-part dísze.