A brüsszeli Mária-templom
A franciául Sablon, hollandul Zavel nevű domb, ma Brüsszel városiasan beépült kerülete, az érett középkorban csak egy, a város fölé magasodó domb volt. Itt létesített a számszeríjászok céhe 1304-ben egy kápolnát, ahová később áthoztak Antwerpenből egy Mária-szobrot is.
A szobor hatására állítólag csodák történtek, aminek nyomán zarándokok is érkeztek a Brüsszel feletti dombra. Az íjászok felfedezték a zarándoklatokban a lehetőséget, és a XV. század elején egy új, nagyobb templom építésébe fogtak. A templom az érett gótika stílusjegyeit mutatja, mindazonáltal hagyományos, latin kereszt alaprajzú, háromhajós bazilika, bár ez az építési forma a XV. századra már meghaladottnak számított. A blog régebbi olvasói ennek, valamint a fenti képnek az alapján talán már be is tájolták: ezt a stílust nevezik brabanti gótikának.
A kor viszonyaihoz képest viszonylag gyorsan haladtak, a kereszthajó és a szentély a század első felében elkészült, a hosszház a század közepén épült meg. A templomot, a történetét ismerve nem meglepő módon, Szűz Mária tiszteletére szentelték, franciául Notre Dame du Sablon, hollandul Onze Lieve Vrouw ten Zavel.
Brüsszel hivatalosan kétnyelvű, méghozzá úgy, hogy a francia és a holland nyelv teljes egyenjogúságot élvez. Mindent ki kell írni mindkét nyelven, azonos betűmérettel, mindenhol használható mindkét nyelv, korlátozás nélkül. Az újkorban, a XX. század első feléig, a holland volt az erősebb, a második világháború után részben a bevándorlás, részben a NATO és az Európai Unió szervezetében itt dolgozó több, mint százezer ember és családtagjai következtében mára a francia a domináns, de hivatalosan a holland is a franciával azonos súllyal használandó.
A templom fekvése a domboldal viszonyait követte, nagyjából északkeleti tájolású. A nyugati (igazából délnyugati) homlokzat egyszer elkészült az 1470-es évekre, majd egy fél évszázaddal később az egész templomot még egy kicsit meghosszabbították.
A most látható nyugati homlokzat tehát az 1500-as évek elején épült meg. A még gótikus léptékkel nézve is indokolatlanul erősnek tűnő statika eredetileg egy torony számára készült, a templom építését viszont ezután már nem folytatták, ma is lényegében az 1530-as állapotnak felel meg.
A templom lényegében kettéosztja a domboldalban fekvő városrészt, az alsó oldalon lévő tér a Grote Zavel ill. Grand Sablon, a felső oldal pedig a Kleine Zavel ill. Petit Sablon. Utóbb a felső oldalon még jelentős építkezések történtek, hogy csak a legjelentősebbet említsük: innen nem messze áll a királyi palota.
A templom belső tere is azt mutatja, amit várunk: egy gótikus háromhajós szerkezet, mindenütt csúcsívekkel, a mennyezet bordázott kőboltozat.
A szentély óriási ablakai egyből feltűnnek, de a fő- és a mellékhajók színes ablakai is sok fényt vezetnek az épületbe.
Az ablakok magasságát növeli az is, hogy a mellékhajók nem a klasszikus bazilika-formának megfelelő tetőt viselnek (ami takarná a főhajó ablakainak egy részét), hanem a templom hossztengelyére merőleges nyeregtetőket. Érdemes megfigyelni még, hogy a támpillérek mindenütt jóval magasabbra nyúlnak, mint ami statikailag indokolt volna, a csúcsuk pedig erősen díszített, éppúgy, mint a fal és a tető találkozása körben, minden szinten. Ez is a brabanti gótika jellemzője.
A templomot előbb a reformáció térhódítása idején, majd a francia hódítás éveiben is bezárták, de visszakerült a katolikus egyház kezelésébe, és jelenleg is katolikus plébániatemplom. A Sablon/Zavel ma Brüsszel kiemelt helyei közé tartozik, itt tartották például 2019-ben a 150 éves villamos-parádét is.
