A ma Belgiumban fekvő Liège fontos egyházi központ volt a frank korban. Az itt szervezett papi közösségekről a város egy másik temploma, a Szent Dénes, kapcsán már írtam, közel tíz éve. A hét káptalani templom egyike a városközpont feletti hegy oldalába épített Szent Márton.

Az alapítás a X. század utolsó éveire esik - gyakorlottabb olvasók ezt már Márton neve alapján kitalálhatták, de ugyanők már talán sejtik azt is, hogy a ma látható épület nem abból a korból fakad. 

s valóban, a korai román kori templomot a XVI. század elején lebontották, az akkori püspök egy új, nagyobb, késő-gótikus templomot építtetett a helyére. A káptalani használatnak megfelelően a szentély, ahol a papi közösség tagjai tartózkodtak, majdnem ugyanakkora, mint a főhajó.

Egy háromhajós, bazilika-stílusú épület, tehát a két mellékhajó jóval alacsonyabb a főhajónál, kereszthajóval. Ez az építészeti forma 1506-ban, a templom építésének kezdetén, már erősen elavultnak számított. Ezt a belgiumi helyszínnel összevetve többeknek beugorhat a brabanti gótika, és nem is tévednek nagyot. 

Promeneuse7, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

A belső térben is a brabanti gótika stílusjegyeit fedezhetjük fel, külön felhívnám a figyelmet az oszlopfők hiányára. 

A brabanti gótika egyik jellegzetessége a masszív harangtorony is a nyugati homlokzaton, ez a torony is szélesebb, mint a főhajó. 

A templom 1542-re készült el. Ami miatt igazán híres, az viszont még a XIII. században történt, a mostani épület felépítése előtt. Itt ünnepelték ugyanis 1247-ben, a világon elsőként, Jézus testének és vérének ünnepét, közismertebb magyar nevén Úrnapját. Az Úrnapját, a szintén innen eredő körmenettel együtt, IV. Orbán pápa vezette be az egész világegyház számára - a pápa Liège-i származású volt. 

A káptalanokat a XIX. században feloszlatták, az épület ma katolikus plébániatemplom.