Furcsa egy szent volt ez a Lambert. Temérdek templom viseli a nevét a Rajna-vidéken, és ehhez képest nem is volt egyszerű megtalálni, hogy ki is volt ő (a kereső a névre keresve leginkább templomokat listáz). Ha már így felcsigáztam a kedves olvasók érdeklődését, elárulom: maastrichti püspök volt, 705 körül szenvedett vértanúhalált, az ő utódja lett ugyanezen püspöki székben a már említett Szent Hubertus.

Mindenesetre Lambert tiszteletére emelték a ma bemutatandó templomot Kalkumban, valamikor a XI. században.

A régi időkben sok város szerveződött a folyók mellé. Autópályák hiányában sokszor a folyók jelentették a legfőbb közlekedési útvonalakat, hegyvidéki területeken pedig a folyóvölgyek sokkal élhetőbbek voltak, mint a környékbeli hegyek. Komoly központok alakulhattak ki nagy folyók összefolyásánál. A Rajna mellékfolyói közül a Mosel torkolatánál fekvő Koblenzről már több szó is esett itt a blogban. Kissé feljebb, a Majna torkolatával szemben fekszik Mainz. Manapság nem számít igazán nagy városnak (200 ezer lakos), ellenben igen ősi település, a jégkorszak végéről származó emlékeket is találtak itt régészek. A város folyamatosan a kelták óta lakott, azaz nagyjából két és félezer éve. Neve is a kelta Magont isten nevéből ered, sokszoros alakváltozáson keresztül.

A kora középkori időszakból elég hiányosak a források, mindenesetre úgy tűnik, a IV. században már működött itt keresztény közösség, és székesegyházuk is volt (székesegyháznak a püspöki templomokat nevezik, mivel a korai középkorban csak a püspökök ültek a szentmiséken, az alacsonyabb beosztású papok álltak).

A Willigis-féle dóm (Forrás: 1000 éves a mainzi dóm)

Igazából már a fordításnál elakadtam. Nem mintha nem érteném a holland kifejezést (német nyelvtudással nem olyan nagy kihívás a hollandot olvasni), de a fordítás teljesen magyartalan. De a francia Notre Dame-ot is így szokás fordítani, szóval bevállaltam ezt a változatot.

A Szűz Mária tiszteletére emelt Basiliek van Onze-Lieve-Vrouw (vagy, hétköznapi nevén "Sterre der Zee", "Tenger csillaga") alapjait valamikor az előző ezredforduló tájékán rakták le. Számos társához hasonlóan ez sem új alapítás volt, egy kora középkori templom helyére építették, amely valószínűleg a VI-VIII. században létezett maastrichti egyházmegye székesegyháza lehetett. A ma is látható épület legrégebbi része a Westwerk, amely a XI. század elején épült.

Szent Hubertus nevéről a magyar olvasóknak aligha a derék Liège-i püspök jut eszébe, Németország nyugati részein azonban eléggé népszerű a VIII. században élt szent.

Itter egykoron egy kis falu volt a Rajna partján. Ma Düsseldorf városrésze, egészen a nagyváros déli szegélyén. Itter első templomát valamikor a XII. század elején emelték, Szent Hubertus tiszteletére, ez egy egyszerű, téglalap alaprajzú, egyterű templom volt. 1150 körül építettek az épület nyugati végébe egy tornyot.

Nem sokra rá, 1170 körül, ki is bővítették az épületet, a hívek növekvő számára való tekintettel. Az egyterű templomból háromhajós bazilika lett. Kereszthajót nem építettek. A főhajó eredeti, egyszerű, lapos famennyezetét meghagyták, a mellékhajók viszont keresztboltozatosak lettek.