A 7 liège-i káptalan közül a Szent Dénes mellett a Szent Bertalan épülete a legrégebbi. A káptalan 1005-ben jött létre, a templom, több lépcsőben, a XII. század elejére készült el.

Hogy ki és mikor alapította a kölni püspökséget, az a történelem homályába vész. Hogy a IV. század fordulóján már létezett, azt tudjuk, ebben az időben egy Maternus nevű ember volt itt a püspök (Köln első püspöke, akinek tudunk a létezéséről). Maternus 328 körül halt meg. Mivel korábban Trier püspöke is volt, ott is temették el, de Kölntől délre is emeltek az emlékére egy templomot, amit Gyásztemplomnak (németül Ruwenkirch) neveztek. Ebből ered a mai településnév: Rodenkirchen. A települést 1975-ben Kölnhöz csatolták.

A mai Liège, latin nevén Leodicum, fontos egyházi központ volt a frank korszakban, szentéletű püspökeiről, Lambertől és Hubertusról már ezen a blogon is megemlékeztem, mivel a Rajna-vidéken több templomot is a tiszteletükre szenteltek. A X. században a város papságát papi közösségekbe, úgynevezett káptalanokba szervezték. A káptalan nem volt olyan szoros közösség, mint egy szerzetesrend, a tagjai nem is tettek szerzetesi fogadalmakat, ezek egyszerű papokból álló közösségek voltak. A városban hét káptalan alakult, és mindegyik közösség templomot is építtetett magának.

Hogy miért hívják dómnak, azt senki nem tudja. Ez a szó ugyanis a püspöki templomokat jelöli, itt pedig sosem volt püspök. De ezen most lépjünk túl elegánsan. A helyszín egy 1133-ban alapított ciszterci apátság az akkori Hegyi Hercegség (Herzogtum Berg) területén, Kölntől északkeletre. Az alapítás után rögtön emeltek is ott egy (értelemszerűen román stílusú) templomot, amit azonban alig egy évszázad múltán le is bontottak, mert megtetszett nekik az új tudomány, a gótika.