Az arnhemi Walburga-templom
Néha úgy érzem magam, mintha nem is építészeti blogot írnék, hanem a Legenda Aureát, annyit foglalkozom kevésbé ismert szentek életének felkutatásával. De, ha már felkutattam (és most el is árultam ezirányú felkészületlenségemet), akkor meg is osztom az eredményt, a kép alatt kiderül, hogy kinek a tiszteletére is épült ez a templom Arnhemben.
Szent Walburga, hollandosan Walburgis egy Wessexből a VIII. században a frank birodalomba érkező hittérítőnő volt, bencés szerzetes, a heidenheimi (Bajorország) kolostor apátnője. Az ő nevét viselő papi testület költözött 1315-ben Arnhembe, és kezdett neki egy templom felépítésének.
Építőanyagként, mivel a környéken erre alkalmas követ nem lehet bányászni, téglát használtak - Németország északi részén ez eléggé elterjedt megoldás. A tégla alkalmazása kissé behatárolta az építészeti lehetőségeket. Ez, többek között, abban is visszaköszön, hogy a korszak kőből épült nagy gótikus templomaihoz képest jóval kisebbek (de a román korhoz képest így is sokkal nagyobbak) az ablakfelületek.
Az épület 1375 körül készült el. A XVIII. század végéig a káptalan használta, majd a franciák megjelenésekor fegyverraktár lett belőle. 1808-ban visszakapta a katolikus egyház.
A második világháborút egész jól átvészelte (főleg ahhoz képest, hogy alig háromszáz méterre található A híd túl messze van című film címszereplőjétől, a második világháború egyik fontos csatájának helyszínétől), a tető ugyan megsemmisült, de a falak nagy része megmaradt, a templomot pedig a háború után újjáépítették.
A speterphotoblog.wordpress.com/2014/04/06/1203/ szerzőjének engedélyével
A belső térben talán még a külsőnél is jobban felismerhetőek a gótikus stíluselemek.
A speterphotoblog.wordpress.com/2014/04/06/1203/ szerzőjének engedélyével
Megfgyelhetjük a háromhajós kialakítást, a csúcsíves tartószerkezeteket, és a nagy színes üvegablakokat, a szentélyben pedig a boltozat bordázott kialakítása is jól látható.
2013-ban a hívek egyre csökkenő létszámának következményeként a templomot a katolikus egyház bezárta, azóta vallási szertartásokat nem végeznek benne, kiállítások, koncertek, egyéb rendezvények számára szolgál helyszínül.