Frankfurt am Main a középkorban is igen jelentős város volt már. A város délnyugati végén, a Majna partján adományozott 1219-ben II. Frigyes császár egy telket a város számára, azzal a céllal, hogy ott egy új templomot építsenek. Szükség is volt rá, mivel ebben a városrészben ekkor még nem állt egy templom sem. A kápolna elkészültének pontos ideje nem ismeretes, azt viszont tudjuk, hogy 1259-ben rendeltek ide egy papot. 

A XIII. század végéről már ismerünk frankfurti polgárok által a templom fenntartására létrehozott alapítványokat. 

A korszak szokásainak megfelelően, ahhoz, hogy igazi templomnak tarthassák a kápolnát, szükség volt egy szent ereklyéire. Végül 1323-ban sikerült Bécsből meszerezni Szent Lénárd (franciául Léonard, németül Leonhard) karját (hogy a legendák szerint a VI. században élt frank remete karja hogyan került a XIV. században Bécsbe, azt most ne firtassuk). 1388-ban közvetlenül a templom mellé épült fel az új városfal, egy új őrtoronnyal egyetemben. A tornyot a lakosság a templomról Lénárd-toronynak nevezte.

1425-ben kapott a templom egy új szentélyt, a kornak megfelelően gótikus stílusban. 

Az ezt követő években a lakosság gyarapodása miatt igény lett volna a templom bővítésére. Azonban a szomszédos épületek, a városfal és a Lénárd-torony miatt a templom hosszában nem volt bővíthető, csak széltében és magasságában. 

Ekkor a román bazilika-épület felső felét lebontották, az alsót árkádosították, és széltében öthajósra bővítették, majd új tetőszerkezetet kapott. Mindegyik hajó új, gótikus, bordázott mennyezetet is kapott. 

Az átépítés 1523-ra fejeződött be. A templomépület ezzel lényegileg elnyerte ma is látható formáját. Furcsán hatnak az épület szokatlan arányai: az átépítés következtében a templom szélessége és magassága is meghaladja a hosszát. 

1793-ban a templomot is elfoglalta, és raktárnak használtaa francia hadsereg. Az már kevésbé szokványos, hogy a franciák kivonulása után megjelent Frankfurtban a porosz hadsereg, és ők foglalták el a templomot. A feljegyzések szerint nagyobb pusztítást végeztek, mint korábban az idegen megszállók. Bár maga az épület lényegében sértetlen maradt, a berendezésből nem maradt meg semmi. 

Végül 1808-ban kezdtek hozzá a templom helyreállításához és felújításához. Mivel árvíz idején a Majna többször is betört a templomba, a padlószintet az eredetihez képest 85 centiméterrel megemelték. Ezt követően már lényegi változtatást az épületen mindmáig nem eszközöltek