Szent Walburga (a korai középkorra jellemző módon, néhol Walburg, Walpurgis, és hasonlóak) egy VIII. századi, angol származású, a mai Németország déli részén tevékenykedő szerzetesnő volt. Életéhez jópár legenda fűződik, mindazonáltal abban, hogy valóban élt és többé-kevésbé az volt, akinek gondoljuk, nincs okunk kételkedni. 

A XI. század végén létesült Elzászban, kb. harminc kilométerre a Rajnától keletre, egy szerzetesi közösség az ő tiszteletére. A közösség fejlődésnek indult, a XII. század első éveiben már egy kis templomot is építettek, ez egy háromhajós bazilika lehetett. A templom, ahogy Elzászban megszokhattuk, rózsaszín kövekből épült. Ennek a román kori épületnek a külső falait láthatjuk ma is.

A kolostor köré később, ahogy sok más helyen is, egy falu is létesült, amit a kolostorról neveztek el, és máig Walburg, ill. franciásan Walbourg a neve. 

Az 1450-es években a szentélyt lebontották és egy új, a korábbinál minden tekintetben nagyobb gótikus szentélyt építettek. 

A templom fő részét is átalakították. Csak a külső falakat hagyták meg, a háromhajós bazilika helyére egy, azzal egyforma széles, de egyhajós gótikus templom épült. A külső falakat jelentősen megmagasították, a hajókat elválasztó oszlopsort és a főhajó korábbi (felső) falait teljesen lebontották. A mellékhajók ablakait befalazták. 

A templom, a kor szokásaitól eltérően, nem kapott kő boltozatot, hanem csak egy fa mennyezetet. Ez jelentősen csökkentette a statikai terhelést, így a külső falakat nem kellett kívülről megtámasztani, csak a nyugati homlokzatnál (ott viszont jelentősen). Ekkor épült a szentély és a főhajó közé a gótikus torony is. 

Ezután a templom fél évezreden át változatlanul állt. A kolostor jelentősége csökkent, a háborúk is megviselték az épületet, így annak állaga romlásnak indult. A francia forradalom idején a kolostort fel is oszlatták. Az épület a második világháborúban is károkat szenvedett. 

Az 1960-as években egy felújítás során fedezték fel, amit a kedves olvasók már tudnak: hogy a korábban egységesen gótikusnak tartott épület egy része mintegy háromszázötven évvel idősebb. Felfedezték, hogy a falak alsó része a felsőtől eltérő építőanyagból készült (az alsó rész természetes kövekből, a felső téglából), és ekkor találták meg az ötszáz éve befalazott korábbi ablakokat is - ezeket újra kibontották. Régészeti vizsgálatok derítették ki, hogy itt eredendően egy háromhajós, román kori bazilika állt, amit a késő gótikus korban alakítottak át. 

Gerd Eichmann, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

Ma a gótikus részek be vannak vakolva, a XII. század elejéről származóak nincsenek, és egymás felett két ablaksort is láthatunk. A templomon csak az 1970-es évek óta van két ablaksor, hiszen a gótikus átépítéskor az alsókat, ahogy már említettem, befalazták, az előtt meg a felsők nem voltak ott. 

Az ily módon vegyes, kissé történelmietlen, de mégis így érdekes állapotban lévő templom ma is katolikus egyházi használatban áll.