Waalre ma Eindhoven elővárosa, a középkorban inkább csak egy átlagos kis falu volt. Román stílusú egyszerű temploma a XII. században épült, és Szent Willibrord VIII. századi hittérítő tiszteletére szentelték. Ehhez a templomhoz az Eifel-hegységből szállították ide a köveket. 

Abból a templomból lényegében máig megvan a templomhajó, a kép bal oldalán. 

1470 körül a templomhoz hozzáépítettek egy gótikus szentélyt, a román kori hajót magasabbra építették. Az átalakítás keretében az ablakokat befalazták és új, gótikus ablakokat vágtak a falba. A templomot nyugat felé egy egységgel meg is hosszabbították. Ezt a meghosszabbítást látjuk ma a román kori rész és a torony közt. A gótikus korban az egész templomhajó úgy, de legalábbis hasonlóan nézett ki.

A gótikus átalakítás során épült a torony is, a XV. század végefelé. 

Rijksdienst voor het Cultureel Erfgoed, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

1850-ben a templom már túl kicsi lett a falunak, ezért neogót stílusban kibővítették. A szentélyt lebontották, a helyére építettek egy kereszthajót, és valamivel hátrébb egy új szentélyt.

Aztán a két háború közt már ez se volt elég, ekkor építettek az utca másik oldalán egy teljesen új templomot. Ezután a régi, immár nem használt templom állaga romlásnak indult. Felmerült, hogy le is bontják, de még időben műemléki védettség alá helyezték. A második világháború után átvette az önkormányzat és a falu háborús halottainak emlékkápolnáját alakították ki benne. 

De még előtte alaposan felújították. A felújítás keretében pedig eltakarították nem csak a XIX., de a XV. századi átépítések nyomát is. Az akkor nem egészen száz éves neogót épületrészeket lebontották. Így az épületnek nem maradt szentélye, de mivel úgysem kívánták templomként használni, jó volt így is. 

A hajó román kori részét visszaalakították többé-kevésbé az eredeti állapotra. A gótikus meghosszabbítást viszont meghagyták. Így az épület teljesen megmagyarázhatatlan formát kapott. A XX. század közepi felújítást megelőzősen a templom sosem nézett ki így. A román korban a gótikus részek még nem álltak, a gótikus részek megépítésével egy időben pedig a román kori részt is gótikussá építették át. A fenti fekete-fehér fotón a fák ugyan sok részletet takarnak, az viszont szépen látszik, hogy a tető végig egy vonalban futott. 

Ma minden épületrész többé-kevésbé az eredeti formájában látható, de a történelem során korábban sosem álltak így egymás mellett, a mai forma kizárólag a múlt századi felújítás eredménye. 

Az egykori templomépület ma is önkormányzati kezelésben van és máig a háború áldozatainak emlékhelye.