Trier nem csak Németország legnyugatibb városai közé tartozik (közvetlenül a luxemburgi határ mentén fekszik), de a legősibbek közé is. A Mosel folyó völgye már a Kr.e. harmadik évezredben is lakott volt, a rómaiak érkezése előtt a treverek germán törzse élt itt. A várost magát a rómaiak alapították, a pontos évszám nem ismert, de biztosan Augustus uralkodása (Kr.e. 27 - Kr.u. 14.) idején. A város latin neve, Augusta Treverorum, is a császár valamint a germán törzs nevéből ered, ebből Augustus neve idővel elkopott. 

A római létesítmény (a trieri dómmúzeum makettje a livius.org weboldal képén)

A IV. században a város nyugat-római társcsászári székhely is lett, nagyjából százezer lakosával (ma sincs ennél sokkal több) a legnagyobb város az Alpoktól északra. II. Konstantin császár (328-340) egy hatalmas létesítményt épített a folyó közelébe, ebben négy bazilika mellett számos melléképület is helyet kapott.  De még ezt a mintegy 150 méteres épületeggyütest is uralta a  fenti makett tőlünk legtávolabbi részén látható, nagyjából kocka alakú épületrész. 

Bár előbb a frankok, majd a vikingek többször is lerombolták az egészet, a négyzet alaprajzú épületet mindig újra meg újra felépítették. 

Ez képezi a mai dóm központi magját is, igaz, már nem olyan magas, mint eredeti formájában (a képen a többszöri átépítések nyomai is kivehetőek).

A X. század második felében az épületet meghosszabbították nyugat felé, és egy új nyugati homlokzatot kapott. Ez nem klasszikus Westwerk, viszont szépen visszaadja a száli templomépítészet jellemzőit. 

Ekkor még nem voltak tornyai, azok később, a XII. században épülhettek (eredetileg mindkettő egyforma magasra), a keleti oldalon, a szentély sarkaira a díszítő kisebb oszlopok pedig a XIV. században. 

Ezzel lényegében 1350 körül kialakult a dóm mai formája. 

A XVI. század elején a városi polgárság által párszáz méterrel arrébb, a főtéren épített templom tornya magasabb volt, mint a dómé, ezt pedig az egyház nem nézhette tétlenül, ezért 1512-ben az egyik tornyot megmagasították egy szinttel. Ez ugyanolyan formájú, mint a tornyok többi része, de gótikus jellegű (érdemes leginkább az ablakokat megfigyelni). Igaz, a magassági rekordhoz elég volt az egyik tornyot feljebb építeni, így ennyivel meg is elégedtek, a nyugati homlokzat azóta aszimmetrikus. 

A második világháborúban a dóm nem szenvedett komoly károkat, a helyreállítás során viszont felfedezték a helyenként akár ezerhatszáz éves épületrészek statikai problémáit. Az 1970-es években ezért a templom egy alapos felújításon esett keresztül, amelynek során úgy erősítették meg az épületet, hogy az a lehető legkevésbé legyen látványos, de mégis biztosítva legyen a hosszú távú stabilitása. 1980 óta látogatható ismét.