A templom alapításának pontos ideje a történelem ködébe veszik, valószínűleg nagyjából 850 körül épült itt az első kápolna, mégpedig fából. Az első évezred végefelé ehelyett létesített az akkori gróf (akinek felesége a császár leánya volt) egy kőből épült templomot, amit aztán elég hamar, 1024-től kezdődően lecseréltek egy nagyobb bazilikára. 

Az épület az akkor szokásos séma szerint épült, bár feltűnő, hogy milyen rövid a hosszház. A fenti képen jól megfigyelhető a fő- és a kereszthajó találkozása felett a szokásos nyolcszögletű torony is. 

Érdemes még megnézni, hogy a Westwerk két oldalán ugyan csigalépcső található, de a lépcsőházak külső formája nem kör, hanem négyzet alaprajzú. 

A templom keleti vége az érett román stílus jellemzőit mutatja, hasonló apszist láttunk például Kölnben a Szent Kunibert templomnál. Itt érdemes megemlíteni még, hogy a két keleti kis oszlop (ezen a képen a hozzánk legközelebbiek) ebben a formában csak a XIX. században készült el. 

A XVIII. század második felében a bencések a kolostort jelentősen átépítették. Ennek keretében magához a templomhoz nem nyúltak, viszont annak északi és nyugati oldalára egészen ráépítették az új, barokk stílusú kolostorépületet.

Fotó: Erzbistum Köln, Th. Rodenkirchen

Ezáltal a Westwerk, annak ellenére, hogy lényegében változatlanul ott van, mégis elvesztette a jellegét, hiszen sehonnét nem látszik. 

Így néz ki most a templom nyugat felől.

És így az eredeti bejárat, a fenti kép közepén látható barokk előcsarnokból.

Brauweiler is a francia megszállási területre esett, 1802-ben a kolostort feloszlatták, a templomból raktárépület lett. A franciák kivonulása után a templomot visszakapta az egyház, plébániatemplom lett belőle, a kolostor többi része pedig állami intézmények kezelésébe került. Egy időben a Gestapo börtönként is használta, mostanában regionális kulturális intézményeknek ad helyet.