Herchen a Sieg folyó mentén fekszik, mintegy harminc kilométerre keletre Bonntól és ezáltal a Rajnától. Bár már a középkorban egy nagyobb falu lehetett, történetéről nem sokat tudunk, és amit igen, azt is főként egyházi forrásokból.

Ennek ellenére a folyó menti domboldalba épített plébániatemplom keletkezésének története teljesen homályba vész. Első írásos említése a XII. század elejéről származik, de abból a korból egyetlen építészeti elem se maradt fent. A mostani főhajó és a torony (utóbbi eredetileg egyszerű piramistetővel) a román korban, 1200 körül épülhetett. A főhajó kívülről az utóbb ráépített elemek miatt alig látható (a völgyoldalról gyakorlatilag egyáltalán nem), a tornyon észrevezetőek a román stílusú elemek. 

A szentély az érett gótikából, vélhetően a XV. század elejéről származik. Ehhez képest eléggé visszafogott, az ablakoknál a csúcsívet csak akkor vesszük észre, ha kimondottan keressük, de legalább a támpillérek látványosak. 

A mellékhajók valószínűleg még fiatalabbak, pontos datálásuk nem ismert. Bár a gótikus kornak is erősen a végéről valók, több, inkább román stílusra utaló elemet is felismerhetünk, az ablakok kicsik és boltíves lezárásúak (azaz egyszerű félkörív a tetejük, nem felfelé mutató, csúcsos), a tető alatt díszítésként végigfutó lombard hamis boltív is az érett román stílus jellemzője, a mellékhajók építésekor már legalább kétszáz éve elavultnak számított. 

Tipikusan gótikus viszont a hosszanti, egy síkban fekvő, kifelé lejtő tető helyett a sok keresztirányú nyeregtető. Ahogy az eggyel fentebbi képen láthattuk, a mellékhajókat is lezárja egy-egy egyszerű, már jól beazonosíthatóan gótikus apszis. 

A templom a reformáció során evangélikus lett, majd kétszáz éven keresztül közösen használta a két nagy keresztény felekezet, míg végül az 1880-as években az evangélikusok pár sarokkal arrébb építettek egy új, neogót templomot, azóta a Szent Péter ismét katolikus plébániatemplom.