Nos, kedves olvasó, ennél sokkal közelebb, mint ma, már nem fogunk menni a Rajnához. Már csak azért sem, mert akkor beleesnénk.

Szent Kunibert Köln püspöke volt a VII. században, és ő épített egy templomot Szent Kelemen tiszteletére a város északi szegélyén, a folyó partján. Ez a templom már nem áll (részletek lentebb), a helyén egy éppen Kunibert tiszteletére szentelt román stílusú épületet találunk.

Azt sokan tudják, hogy Köln belvárosában 12 nagy román kori templom található. Azt már kevesebben, hogy a városban van ezeken kívül még további 13, többségében a külső kerületekben, amelyek a templomok építésének idején még önálló települések voltak. Az ún. 13 kis román kori templom egyike a krieli Szent István (István első vértanúról, nem a magyar királyról), vagy ismertebb, köznyelvi nevével a Dömchen (dómocska) Lindenthalban.

Mint a környék középkori épületeinek nagy része, a krieli (Kriel Lindenthal egy településrésze) templom is egy római épület alapjaira épült. Az alapoknál a régészeti kutatások meg is találták a Kr.u. első évszázadokból származó falmaradványokat.

A legenda szerint a későbbi kölni érsek, Hildebold itt volt plébános, és itt találkozott Nagy Károllyal, valójában azonban a történeti kutatások szerint a templom ennél bő egy évszázaddal később, 900 körül épült. Így is ez Köln második legöregebb, még álló épülete (a legidősebb a Szent Gereon). Ez a templom két részből állt: egy nagyobb főépület, és az arra ráépülő, négyzet alaprajzú szentély. Megfigyelhető, hogy ezeken az épületrészeken a kövek nincsenek szabályosra vágva, az embernek szinte az az érzése, ezeket, ahogy találták, úgy rakták egymásra (valójában persze lecsiszolták őket).

Hozzájuk képest szembeötlő, hogy sokkal szabályosabb méretű köveket használtak fel a torony és az apszis építéséhez. Ezeket az épületrészeket 1100 körül emelték (a fenti képen az templom közepe felett látható vékony torony egy másik, modern épülethez tartozik). Érdemes megfigyelni a torony félköríves díszítéseit. Az apszis félkör alaprajzú, a kor építési szokásainak megfelelően.

A XIII. században az alig 7×4 méteres alapterületű tér már kicsinek bizonyult. Ezért a templom oldalfalát megbontották, és hozzáépítettek egy mellékhajót, de csak az északi oldalon. Ezzel egy kéthajós, aszimmetrikus bazilika-épület alakult ki.

Az oldalhajó a szerény méretei miatt alig észrevehető, a képen a toronyba vezető lépcsőtől balra látható, a főhajó oldalában. Ezt követően már az épület külseje alig változott, a második világháború is nagyrészt megkímélte. A XIX. század óta már nem ez a község (ill. 1888 óta kölni kerület) plébániatemploma, a közösség egy jóval nagyobb, neogót épületbe költözött.

Németország fővárosa már régóta Berlin, és ez a város kulcsszerepet játszott a teljes XX. századi történelemben. A középkorban azonban az ország központja a Rajna és a Mosel vidékén volt. Nem csoda, hogy a középkori német történelem, és a középkori német építészet egyik csúcspontja e két folyó összefolyásánál található. Összefolyás latinul Confluens, ennek leegyszerűsített formája a mai városnév: Koblenz.

Itt, ahol a Rajna és a Mosel összefolyik, található a Német Sarok (Deutsches Eck), és a Mosel torkolatától mintegy 200 méterrel felfelé, a Rajna partján található a Szent Castorról elnevezett templom.

Fotó: Holger Weinandt, Wikipedia

A templom névadója egy IV-V. századi, a Mosel-völgyben tevékenykedő keresztény hittérítő. A fenti képen a Deutsches Eck látható, alul keresztben a Rajna, velünk szemből a Mosel. Középen I. Vilmos császár hatalmas lovasszobra, a kép bal oldalán látható a Kastor-templom. A háttérben felfedezhetjük a koblenzi óváros másik két templomát, a korábban már bemutatott Florinskirchét ill. a Liebfrauenkirchét.

Néhe elgondolkodom ezen a blogon, hogy egy-egy épület belefér-e még a földrajzi kategóriába. Wittlaer esetében (azelőtt önálló falu, 1975 óta Düsseldorf külső kerülete) ez a kérdés nem merülhet fel, a település közvetlenül a Rajna partján fekszik a plébániatemploma pedig kb. 150 méterre található a folyótól.

Szent Remigius egyébként frank püspök volt az V. században, ő keresztelte meg Klodvigot, ezzel az aktussal vált formálisan kereszténnyé a frank birodalom.