Grieth az Alsó-Rajna mentén található, ha Wisseltől elindulunk a folyó felé, Griethbe érkezünk. A középkorban Grieth nem is volt önálló egyházközség, hanem Wisselhez tartozott, és egy (minden bizonnyal román stílusú) kápolna állt a faluban. 

A XIV. századtól a Rajna közelsége, a kereskedelem, és főleg a halászat termelt annyi bevételt, ami a települést, ha nem is gazdaggá, de önállóságra képessé tette, és lehetővé tette egy új teplom megépítését is. 

Az új, téglából épített templommal szó szerint körbeépítették a kápolnát. Először a szentély épült meg: klasszikus, 5/8-os gótikus szentély, nagy csúcsíves ablakokkal és támpillérekkel. Ezután épült meg a torony (ekkot a kettő közt volt a régi kápolna), majd a mellékhajók. Ez utóbbiak szintén gótikusan, és, ahhoz képest, amit a téglából épített falusi templomoknál megszokhattunk, viszonylag nagy ablakokkal. 

Ezután lebontották a kápolnát, és megépítették a főhajót. Ha nem is sokkal, de magasabbra húzták, mint a szentélyt, így, szokatlan módon, itt a szentély alacsonyabb, mint a főhajó, nem pedig fordítva. (A képek közepén, a mellékhajónál kb. kétszer szélesebb sekrestye huszadik századi bővítés). 

A templom kelet-nyugati tájolású. Ez máshol nem volna meglepő, de a Rajna partján mégis az. Az épület kb. száz méterre áll a folyótól, ez a legszélső épület a faluban. Ilyen helyeken jellemző volt, hogy a folyóhoz igazították a tájolást, itt viszont nem így van. Talán a régi kápolna építésekor még nem nem volt jellemző a Rajnához tájolni a templomokat, a gótikus templom pedig annak a helyére, a köré, épült. 

A nyugati toronyra, a bejárat fölé, és került egy nagy gótikus ablak - téglaépületeknél kevéssé jellemző. 

A belső térben is azt látjuk, amit váunk: a szokásos gótikus elrendezés. A mellékhajók is bordázott keresztboltozatosak. A szentély nagy ablakait kissé leárnyékolja a szárnyasoltár. Ami ennél is látványosabb, az a nagy falfelület a főhajó ablakai alatt. A külső képeken láthattuk, hogy a mellékhajók teteje viszonylag meredek, és a főhajó azokon csak kevéssel nyúlik túl. 

A XV. században az északi mellékhajó végére is építettek egy szentélyt. Ez az apszis is nyolcszögletű lezárású, de nem 5, csak 4/8, mert a másik apszis közvetlen szomszédsága miatt csak négy oldal esik kívülre. 

A szentély jóval szélesebb, mint az amúgy inkább keskenynek nevezhető mellékhajó, ezért túlnyúlik azon. 

A templom a második világháborúig miminális változtatásokkal állt, majd a háborúban jelentős károkat szenvedett. Az egész falu összefogásával néhány év alatt az eredeti, gótikus formájában újjáépítették. Amit ma látunk, annak egy számottevő része még száz éves sincs: a második vlágháború után épült fel a mai mennyezet (így tehát az igazából nem is gótikus, hanem neogót), a komplett tető, és az összes ablak, de a falak egy része és a torony felső szintje is.

Bár a templombajárók száma, mint szinte mindenütt, itt is visszaesett, de az épület ma is katolikus templomként működik.