Neuss Düsseldorffal szemben, a Rajna bal partján helyezkedik el, pár kilométerre a folyótól. Már római helyőrség is volt itt, és a régészeti kutatások szerint a város azóta is folyamatosan lakott. A település már a XI. században városi rangot is kapott. 

A város védőszentje Szent Quirinus, akiről biztosan megállapíthatjuk, hogy vagy létezett vagy nem. A legenda szerint keresztény vértanú volt Rómában Hadrianus idején, és az ereklyéit a XI. században adományozta a pápa Neussnak. Na, ebből kb. annyi biztos, hogy Neuss létezik. De ebbe most ennél jobban nem mennék bele, az bizonyos, hogy valamilyen Quirinust tiszteltek Neussban már a XI. században. 

A XIII. század elején a szent ereklyéinek őrzésére emeltek egy, a korabeli viszonyok szerint nagy templomot a városban. A római vértanú ereklyéihez özönlő zarándokok pénzügyileg is felvirágoztatták a Quirinusról elnevezett apátságot, így volt miből építkezni. 

Az építkezéshez az akkor a környék legvirágzóbb városának számító Kölnből vettek példákat. Leginkább a St. Maria im Kapitol. ill. a részben azt mintaként használó Nagy Szent Márton teplomről vettek át elemeket. 

Ennek a leglátványosabb jele a háromapszisú szentély. Az épület alapvetően egy háromhajós bazilika, határozottan nem kereszt alaprajzzal, azonban a keleti végén, akárcsak az említett templomoknál, mindhárom irányban épült egy-egy félköríves apszis. A templomnak nincs klasszikus négyezete (hiszen nincs kereezthajója), így a főhajó és a három apszis találkozása tölti be ezt a szerepet. 

És ide építettek egy magas tornyot, ahogy azt láthattuk a Nagy Szent Mártonnál is. Továbbá mind a négy sarokra egy-egy díszítő-tornyot is, ami amúgy szokás volt a nagyobb templomoknál a román korban. 

Az apszisok magasak, kétszintesek, elérik a főhajó magasságát - ellentétben a St Maria im Kapitollal - hasonlóak viszont a Nagy Szent Mártonhoz. 

A nyugati torony (ld. a legelső képet) eredetileg majdnem száz méter magas volt, gótikus, magasba nyúló toronysisakkal. Ez nem volt igazán jó ötlet, a környék messze legmagasabb épületébe többször is villám csapott, az egyik ilyen tűzeset nyomán a torony harminc méterrel alacsonyabb lett, mint volt. 

Kiemelkedő viszont a torony díszítése, gazdag mintákkal, több törpegalériával, ez a rész román korszak csúcsát jeleníti meg (a gótika aztán majd sokszorosan túllép ezen, de már egészen más elemekkel, így a neussi nyugati homlokzatnak nincs párja a Rajna környékén). 

A belső térben először a magasság tűnik fel: a mennyezet nem sokkal alacsonyabb az első francia gótikus templomoknál. Jobban megnézve észre is vehetünk pár gótikus elemet, több csúcsíves szerkezetet látunk. Ill., ami nagyban segítette a viszonylag széles főhajó ellenére is a keresztboltozatot: a bordázott boltozat. De strukturálisan azért ez egy román stílusú templom marad. A Rajna mentén több ilyen átmeneti templomot találunk, ezt rajnai átmeneti stílusnak is nevezik. 

Feltűnő a mellékhajók galériás kialakítása, más templomokhoz hasonlóan itt is zarándokokat szállásoltak el. 

A templom 1230-ban készült el. Azóta, a torony már említett leépítésétől eltekintve semmilyen átalakítást nem végeztek rajta, bár többször is fel kellett újítani. Lényegileg nyolcszáz éve áll itt, változatlan formában.