Már a gyerekek is ismerik általában a fagyosszenteket - és a felnőttek legtöbbjének sincs fogalma sem, hogy kik is ők igazából, azon túl, hogy ünnepnapjukon általában hideg van.
Pongráccal és Bonifáccal ezúttal nem foglalkoznék, mai hősünk Szervác lesz. Eredetileg latinosan Servatius (ejtsd Szerváciusz). Szervác a námetországi (ma Belgium) Tongern püspöke volt, a közelgő hun hódítástól való félelmében a püspökség székhelyét Maestrichtbe (latinból németesedve, eredeti jelentése "átkelő a Maas folyón") helyezte át. Igen hosszú életű volt a legendák szerint, ha mindent szó szerint veszünk, akkor megtudhatjuk, hogy püspök volt száz évvel azelőtt, hogy a kereszténység megjelent volna az al-rajnai régióban, viszont még évtizedekkel halála után is igen tevékeny főpap volt. A történészek szerint ennél valószínűbb, hogy két azonos nevű személyről van szó, akiknek legendái aztán a későbbiekben összekeveredtek.
Az viszont biztos, hogy a hollandosítva Maastrichtnek hívott városban őrzik valamilyen Szent Szervác ereklyéit, és ünnepét május 13-án tartják. Népszerű szent volt a középkorban, Tours-i Szent Gergely a VI. században már beszámol arról, hogy a sírja fölé emelt fakápolna zarándokhelyként működött, ezt később a Meroving-korban egy kőtemplommal válották ki. A zarándokok nagy száma miatt az ezredforduló környékén már ez ismindenképpen bővítésre szorult. Ekkor lényegében egy teljesen új, román stílusú bazilika épült.
Ez a templomépület 1039-re készült el. Szerkezete az ekkoriban szokásos háromhajós bazilika, a végén félkör alaprajzú apszissal. A fenti képen az apszis látható, a két torony ekkor még nem állt. A kölni Szent Apostolok templomához hasonlóan a Szervác-bazilikának is a szentély felőli vége nyílik a város főterére, a Vrijthofra.
A XI. század második felében készült el a kereszthajó, valamint a korszak nagy katedrális-építéseiről ellesett minta szerint az apszis melletti két torony. Ekkor készült el a Westwerk is. Ezt rendesen fényképezni ma két okból nem lehet, az egyik az, hogy közvetlenül eléje más épületeket emeltek. Kár érte, mert amúgy a Karoling-templomoknál megszokotthoz képest lényegesen erősebb és masszívabb.
Akárcsak az épület fő szerkezetén és az apszison, a tornyokon is megfigyelhetjük a román stílus minden jellegzetességét: boltíves dupla ablakok egy plusz, mindkettőt átfogó boltívvel befedve, a tetején boltíves oszlopsor tartja a toronysisakot. A kinagyított képen érdemes megnézni, hogy a legtöbb, hasonló méretű épülethez képest mennyivel kisebb kövekből építették a Szervác-bazilikát.
A gótikus korban átalakították az ablakok nagy részét, a tornyokat pedig a korszaknak megfelelően megmagasították. Az átalakított ablakok miatt az épületszerkezetet meg kellett erősíteni (az ablakok helyéről elbontott fal érelemszerűen nem tartott már semmit), ennek eredményei lettek a román kortól idegen, a gótikára jellemző külső támasztékok (a lenti rajzon az oldalhajó tetején, az ablakközöknél látható külső tartóelemek).
Forrás: Wikipedia
1581-ben létrejött az önálló Hollandia, és ezzel a hollandul Servaasbasilieknek nevezett épület lett az új ország legidősebb építészeti emléke.
Philippus van Gulpen festménye azt mutatja, hogyan nézett ki a templom barokk pompájában, a XIX. században (a kb. a templom közepénél látható gótikus torony egy közeli, másik épülethez tartozik). A festmény bal szélén látszik (részben takarásban) az apszis, a jobb oldalán a Westwerk, barokkosítva.
Forrás: Wikipedia
Hollandiát 1794-ben szállta meg a francia hadsereg, a Szervác-bazilikát államosították, a hadsereg igényeinek megfelelően istállóként ill. raktárépületként hasznosították. Napóleon bukása után visszakerült a katolikus egyház kezelésébe.
A XIX. század végén az épületet alaposan felújították, és sok már román kori bazilikához hasonlóan nagyrészt az eredeti állapotra visszalakították. A barokk Westwerket is neoromán stílusban építették újjá.
Ez a felújítás azonban nem sikerült tökéletesre, a Westwerk középső tornya később egy tűz következtében ledőlt, és azt már nem is építették vissza sosem. Ezért ma a nyugati végén a templomnak csak két harangtornya van. A fenti képen világosan látszik, hogy nyugat (a képen bal) felől miért is nem fényképezhető az épület. Annak, hogy ma a Westwerkről nem lehet már jó képet készíteni a másik oka a középső torony ledőlése.
A keleti oldal, a Vrijthof felől azonban ma is jól látható, megtekinthető, fényképezhető, és - ellentétben a kölni Neumarkttal - a mellette álló Szent János-templommal együtt a tér ékességét képezi.
