Ma arra láthatunk egy példát, milyen is az, amikor egy templomot az évszázadok során többször is átalakítanak, mindig az éppen aktuális építészeti stílus szerint. Elég sok példát lehetne ilyenekre találni, ha nem alakították volna az előző századforduló tájékán nagy részüket az eredeti, román stílusra. Amelyik épület akkor megúszta, az belefutott ugyanebbe a második világháború utáni újjáépítéskor.

A koblenzi Liebfrauenkirche azonban máig magán viseli az átalakítások minden nyomát.

Fotó: Koblenz-Touristik

Az első ezredforduló környékén az erősödő pápasággal szemben a száli császárok többféle eszközt kerestek a saját hatalmuk megerősítésére. Ezek közé tartozott a három rajnai császári dóm (Rheinische Kaiserdom) felépítése. Mondhatni ezekkel az igen nagyszabású építkezésekkel is meg akarták mutatni a pápának, hogy ki az úr a(z egy)házban.

II. Konrád császár 1025 körül fogott bele, hogy Speyerben felépítse a nyugati világ legnagyobb épületét. Az alapkőletétel 1027-ben volt.

Düsseldorfban annyira bejött a román stílus, hogy az előző századforduló tájékán komoly mennyiségben épültek neoromán stílusú templomok. A bloggernek igen figyelmesnek kell lennie, ha nem akar belefutni valami 1905-ben épült templom hosszú történetének bemutatásába.

A Szent Margit templom, bár ránézésre modernebbnek tűnik, mint százéves társainak némelyike, egyértelműen középkori.

A Rajna felső folyásánál, a Fekete-erdő hegyei között alapították az 1080-as években a Szent Gergelyről elnevezett kolostort. Az alapítás idején még nem volt itt település, mondhatni egy eldugott, erdei kolostorról volt szó.

Az egyszerű épület pár év alatt elkészült, 1085-ben szentelték fel, feltehetőleg egy-két évvel ezután fejezhették be az építkezést.