Néhe elgondolkodom ezen a blogon, hogy egy-egy épület belefér-e még a földrajzi kategóriába. Wittlaer esetében (azelőtt önálló falu, 1975 óta Düsseldorf külső kerülete) ez a kérdés nem merülhet fel, a település közvetlenül a Rajna partján fekszik a plébániatemploma pedig kb. 150 méterre található a folyótól.

Szent Remigius egyébként frank püspök volt az V. században, ő keresztelte meg Klodvigot, ezzel az aktussal vált formálisan kereszténnyé a frank birodalom.

A templom eredetileg a XII. században épült, egyszerű, kis, egyterű épületként. Ez a mai templom középső része. A következő évszázadban valamikor kibővítették, két oldalhajót építettek melléje, ezáltal háromhajós bazilikává alakítva az épületet.

Érdemes megfigyelni, hogy a mellékhajók hosszabbak, mint a főhajó, előreérnek a torony közepéig.

A falusi jelleghez és a kis mérethez képest az épület gazdagon díszített, a főhajó felső részén, a szentély oldalán, a tornyon is megtaláljuk a román stílusnál megszokott díszítőelemeket.

A templomhajó végén szentély található, ez valamivel alacsonyabb és keskenyebb a főhajónál, és pont ugyanolyan széles, mint a torony (a legfelső képen látható, hogy a főhajó valamivel szélesebb a toronynál). A szentélyt félkör alaprajzú apszis zárja le, szintén külső díszítésekkel, amelyek (akárcsak a főhajó felső részén) szépen igazodnak az ablakokhoz.

A belső tér a kevés és kicsi ablaknak megfelelően napsütéses időben is elég sötét. Elrendezése viszont megfelel annak, amit a külső alapján gondolunk, láthatjuk a megszokott oszlopokat, a főhajót a szentélytő elválasztó, félköríves tetejű "kaput". A színes üvegablakok a két világháború közt lezajlott felújításból származnak.