A kölni Szent Pataleon kapcsán már megemlékeztünk Teofanu császárnőről. Neki az egyik unokája, aki szintén ugyanezt a nevet viselte, a XI. század közepén egy esseni női kolostor apátnője lett. Valószínűleg az ő idejében épült a kolostor közelében, az új esseni piactéren a Szent Gertrúdról elnevezett templom. Az biztos, hogy Teofanu halálakor (1058) a templom már állt, mivel az apátnő végrendeletében már említés esik róla.

A templom középkori történelméről nem sokat tudunk, az biztos, hogy az eredetileg román stílusú, de egyszerű szerkezetű, osztatlan terű templomot a gótikus korban kissé átalakították: a tornyot magasabbra építették, az ablakokat nagyobbra, csúcsívesre cserélték, és, ennek folyományaként, az ablakközöket kívülről kissé megtámaszották.

(Archív felvétel)

A XVI. században ez a templom lett az esseni reformáció központja, és azóta is evangélikus templomként működik.

A XIX. század második felében Essen, elsősorban Alfred Krupp befektetéseinek (meg persze a Ruhr-völgy nyersanyagainak) köszönhetően ipari nagyváros lett. Krupp tiszteletére a város az ő halála után egy szobrot állított a piactéren, ez 1889-ben készült el, és ma is a templom melett áll (a fenti képen is látható a jobb szélső ablak előtt).

(Archív felvétel)

A XX. század elején Krupp szobrát kicsivel arrébb helyezték, a temlom tornyának tövénél pedig mindkét oldalról kibővítették az épületet.

A második világháborúban a légitámadások során a templom szinte teljesen megsemmisült, a nyugati oldal a toronnyal együtt teljesen leomlott, a keleti oldalból megmaradt néhány fal.

Mivel a templomból alig maradt valami, először úgy határoztak, hogy teljesen lebontják. Végül ezt a döntést módosították, és arra jutottak, hogy a nyugati részeket nem építik újjá, de a keleti oldal maradványait rendbehozzák, és újra templomként fogják használni.

Az így kialakított templom természetesen sokkal kisebb (kb. feleakkora alapterületű), mint az eredeti volt, és igazán nincs tornya, csak a tetőn egy kis huszártorony. A Krupp-szobor is visszakerült az eredeti helyére.

A megsemmisült nyugati épületszárny felé néző részt eredetileg simán befalazták, a 2000-es évek elején viszont átalakították, és acélból, valamint színes ügeből egy modern, szögletes alaprajzú apszist építettek.

Ez a modern rész kétségkívül kiüt a sokszáz éves épületből, de egyben a világháború pusztításaira is emlékeztet.