Düsseldorfban annyira bejött a román stílus, hogy az előző századforduló tájékán komoly mennyiségben épültek neoromán stílusú templomok. A bloggernek igen figyelmesnek kell lennie, ha nem akar belefutni valami 1905-ben épült templom hosszú történetének bemutatásába.

A Szent Margit templom, bár ránézésre modernebbnek tűnik, mint százéves társainak némelyike, egyértelműen középkori.

A Rajna felső folyásánál, a Fekete-erdő hegyei között alapították az 1080-as években a Szent Gergelyről elnevezett kolostort. Az alapítás idején még nem volt itt település, mondhatni egy eldugott, erdei kolostorról volt szó.

Az egyszerű épület pár év alatt elkészült, 1085-ben szentelték fel, feltehetőleg egy-két évvel ezután fejezhették be az építkezést.

Roermond (ejtsd Rurmond) városa Németország nyugati részén feküdt, a Rur (holland helyesírással Roer, nem összetévesztendő a Rajna másik oldalán található Ruhr folyóval) folyó mentén, innét ered a neve is. Első jelentős történelmi említése 1213-ból való, és nem túl dicsőséges: IV. Ottó császár ekkor ugyanis földig romboltatta az egész várost.

Roermond egyébként 1543-ban került spanyol kézre, hogy aztán a következő bő három évszázadban az önálló városállami lét mellett hol Hollandiához, hol Belgiumhoz, hol Németországhoz tartozzék, sőt, még olyan is volt, amikor a város a közelinek nem feltétlenül nevezhető Ausztria része volt. 1866 óta stabilan holland.

De térjünk vissza a XIII. századba! A város a pusztítás után újjáépítették. A korszellemnek megfelelően egy egyházi létesítmény, mégpedig egy ciszterci női apátság kapta a legnagyobb figyelmet. Bár ekkor Franciaországban vagy Angliában már néhány évtizede hódított a gótika, a németek konzervatív módon építkeztek, szinte teljes egészében a román stílushoz ragaszkodva.

A kölni Szent Pataleon kapcsán már megemlékeztünk Teofanu császárnőről. Neki az egyik unokája, aki szintén ugyanezt a nevet viselte, a XI. század közepén egy esseni női kolostor apátnője lett. Valószínűleg az ő idejében épült a kolostor közelében, az új esseni piactéren a Szent Gertrúdról elnevezett templom. Az biztos, hogy Teofanu halálakor (1058) a templom már állt, mivel az apátnő végrendeletében már említés esik róla.

A templom középkori történelméről nem sokat tudunk, az biztos, hogy az eredetileg román stílusú, de egyszerű szerkezetű, osztatlan terű templomot a gótikus korban kissé átalakították: a tornyot magasabbra építették, az ablakokat nagyobbra, csúcsívesre cserélték, és, ennek folyományaként, az ablakközöket kívülről kissé megtámaszották.