A straßburgi székesegyház
Straßburg városa manapság Franciaországhoz tartozik, ahol a nevét Strasbourg-nak írják. A székesegyház építésének idején Németországhoz tartozott, a nevét akkoriban többféleképpen írták (az egységes helyesírás nem tartozott a középkor nagy vívmányai közé), én most a jelenleg használatos német helyesírású nevet fogom használni.
Az Ill (ez nem könnyen olvasható, szóval: István, Lajos, Lajos) folyó szigetén már a rómaiak is építettek egy templomot Mars tiszteletére, a jelenlegi történeti kutatások szerint valószínűleg egy korábbi druida szentély romjaira. Aztán a római szentély helyére Klodvig építtetett a VI. században egy keresztény templomot, Ez előbb a IX., majd a XI. században is leégett. Ekkor épült a helyére egy román stílusú, háromhajós bazilika kereszthajóval, ennek makettje látható a fenti képen.
Ez se volt hosszú életű, 1176-ban egy tűzesetben jelentősen károsodott.
(Ha ezt most itt abbahagynám, akkor se ez volna a legrövidebb cikk a blog történetében. Pedig a bemutatandó templomot még el se kezdték építeni.)
De elérkezett ez is, 1180-ban, a szentélynél kezdték. Az érett román stílust figyelhetnénk itt meg, a rajnai császári dómokhoz hasonló jellegű, tekintélyes méretű székesegyházat terveztek. A templom keleti vége nem csak a felhasznált vörös kő miatt emlékeztet a mainzi dómra. A feltételes mód oka, hogy a székesegyház keleti vége olyannyira körbeépült, hogy ma az egyszeri turista nem is láthatja. A szentély, a négyezet és a kereszthajók alapjai készültek el román stílusban. A kereszthajók végei már gótikusak.
Merthogy 1245 körül, menet közben, átálltak a gótikára. Jellemző a korszakra, hogy hatvan év alatt, a szentélytől nem jutottak el a főhajóig. A hosszház (fő- és mellékhajók) maradványait, amik az 1176-os tűzvész után maradtak, teljes egészében lebontották, és nekiálltak egy új, gótikus, háromhajós bazilika építésének. Ez, kihasználva a gótika újításait, jóval magasabb lett, mint a már elkészült épületrészek, a főhajó így érezhetően magasabb, mint a kereszthajó, ami a négyezet kialakítását aránytalanná teszi.
1277-ben tették le a nyugati homlokzat alapkövét.
By Diliff (Own work) [CC BY-SA 3.0 or GFDL], via Wikimedia Commons
Kilencven év alatt, 1365-re sikerült odáig elérni, hogy a nyugati homlokzat alsó két szintje elkészült. A képen a középső nagy rózsaablak felett (kicsivel a kép teteje alatt) jól kivehető vízszintes elem jelentette ekkor a homlokzat tetejét. Ekkor a székesegyház 185 éve épült, az épület tulajdonképpen készen volt, csak a tornyok hiányoztak.
Az eredeti tervekben efelett a szint felett egyből két torony jött volna. Ezt azonban megváltoztatták, és az 1380-as években ráemeltek még egy szintet a nyugati homlokzatra, ez téglalap alaprajzú, a szász templomok középkori nyugati falaira emlékeztet, de gótikus stílusban. Ebbe a középső részbe kerültek a harangok. Leginkább "hátulról", azaz a főépület felől nézve látszik, hogy ez a rész is mennyire kilóg már az épület többi részének szerkezetéből, "szemből" nézve szerves folytatása az alsó két szintnek.
Az erre épülő tornyokat már kisebbre és kevésbé karcsúra tervezték, mint eredetileg. Persze a többtíz méter magas, utólag odatervezett alap miatt a tornyok teteje a talajtól is így magasabbra került volna, mint az eredeti tervek szerint.
Az északi torony 1439-re készült el. Ezzel a székesegyház összesen 260 évig épült, mire elnyerte mai formáját. Kész nem lett soha: a déli torony sosem épült meg.
Az egyetlen elkészült torony magassága a talajtól 142 méter. Az épület teljes hossza 112 méter, a főhajó belső magassága 32 méter.
A belső tér árulkodik arról, hogy a szentély a román korban épült, látványosan hiányoznak a gótikára jellemző nagy ablakok. A főhajóban viszont már megtaláljuk az összes gótikus stílusjegyet.
A 142 méteres magasságával 1439-ben a világ legmagasabb épületei közé tartozott. Magasabb volt, mint az ekkorra 137 méteresre kopott (de a straßburgi torony elkészültéig így is dobogós) Keopsz-piramis, viszont valószínűleg nem érte el a lincolni székesegyház és a stralsundi Szűz Mária templom tornyának magasságát. Azért a bizonytalanság, mert ez utóbbi kettő később egyaránt ledőlt, 1549-ben ill. 1647-ben, pontos magasságukat ma nem ismerjük. Az viszont biztos, hogy 1647-től pontosan kétszáz éven át, a hamburgi Szent Miklós templom neogót tornyának befejezéséig a straßburgi székesegyház volt a világ legmagasabb épülete, és ezzel a legmagasabb a ma is álló középkori épületek közül. Ezek után felgyorsultak az események, alig 12 évvel később már elkészült a staßburginál több, mint kétszer magasabb Eifel-torony - de ez már nem tartozik ennek a posztnak a témájához.