Jézus tizenkét tanítványa között nem volt Mátyás nevezetű. Azonban Jézus feltámadása után a megmaradt tizenegy apostol úgy döntött, hogy Júdás helyére, aki felkötötte magát, választanak egy tizenkettediket maguk mellé, és egy Mátyás nevű férfiúra esett a választás.

Ennek a Mátyás apostolnak a földi maradványait Szent Ilona császárné (Nagy Konstantin édesanyja) azután egy trieri templomnak adományozta a hagyomány szerint. Hogy a relikvia eredetiségében kételkedünk-e, vagy eleve arra gondolunk, hogy Ilona nem is adományozott semmit senkinek, az tulajdonképpen mindegy is, az viszont biztos, hogy a XI. században Mátyás maradványairól Trierben senki nem tudott.

A XII. század elején az akkoriban épen eléggé prosperáló apátság egy új templom építéséről döntött, és 1127-ben, a régi épület elbontása közben hogy, hogy nem, megtalálták Mátyás apostol ereklyéit, amiket aztán jól ki is állítottak az új templomban, és csak úgy özönlött a nép.

A román stílusú, kereszt alaprajzú, háromhajós bazilikát 1148-ban szentelték fel, nem kisebb személyiségek jelenlétében, mint III. Jenő pápa, vagy Clairveux-i Szent Bernát. A templom különlegessége a nyugati épületrész (a fenti kép jobb oldalán), ehhez hasonló, masszív kialakítású nyugati homlokzatot a szász templomoknál gyakran látunk, de errefelé nem jellemző. A két torony is, szász szokásoknak megfelelően, középen, egymás mellett helyezkedett el, nem pedig a homlokzat két szélén.

A XV. század végén a templomot kissé átalakították, a szentély gótikus kialakítást kapott, és a belső boltozatot is lecserélték, a legfejlettebb gótikus kivitelben, csillagmintás bordás boltozattal építették újjá.

A XVIII. század elején a nyugati oldal elé egy barokk elő-homlokzatot építettek, ami ma alapvetően meghatározza a templom látványát a nyugat felől érkező látogató számára.

A század végén megjelent a klasszicizmus is, 1783-ban ugyanis leégett a templom teteje, és mindegyik torony. A két hátsó tornyot egyszerűen lapos tetejűre alakították ekkor át, a két nyugati tornyot viszont egybevonták (emiatt az jó kétszer olyan széles lett, mint amilyen vastag), ás ez az egyetlen torony kapott egy klasszicista tetőt.

Ezzel szemből nézve első ránézésre észre sem vesszük a román stílust, pedig az épület alapvető jellege ezt mutatja, de a későbbi korok díszítései eltakarják.