A holland határtól alig néhány, a Rajnától mintegy negyven kilométerre fekvő Borken története a frank korban kezdődik, ebben az időben a városka központjában egy fa templom állhatott, amit az ezredforduló után egy román stílusúra cseréltek. 

1433-ban kanonoki templommá emelték, és ebből az alkalomból, na meg az ide kapcsolódó adományok felhasználásával, a templomot átépítették a kornak megfelelő stílusúra. A régi épületből csak a torony alját hagyták meg. 

Az új, háromhajós templom mellékhajói keskenyebbek a főhajónál, de ugyanolyan magasak. Így a mellékhajók felett már nincsenek támívek, mert ott már nincs semmi, amit tartanának, viszont a mellékhajók nagyon erős támpilléreket kaptak. 

Mindhárom hajónak külön, hosszanti nyeregtetője van. A torony mellé két oldalról két kápolna épült a XV. század második felében, tehát rögtön a templom átépítésének befejezése után. Ezek a kápolnák (a fenti képen az épület hozzánk legközelebbi sarka, és a másik oldalon egy kb. ugyanilyen, ami itt takarásban van) jóval alacsonyabbak a mellékhajóknál, viszont ugyanolyan szélességbe nyúlnak ki. 

Valamivel később, 1517-ben épült meg, igen nehezen értelmezhető módon a nyugati homlokzat elé, egy harmadik kápolna. 

Ezután a templomnak mintegy háromszázötven évig nyugta volt. A XIX. század végén igény mutatkozott a bővítésre. A torony és a körülötte lévő kápolnák lebontása nem tűnt jó elképzelésnek, ezért a gótikus szentélyt bontották le. A fő- és mellékhajókat kelet felé meghosszabbították egy ablakköznyivel, tehát a szentély felőli első ablakok, valamint a mellékhajók szentély felőli lezárásai neogót épületrészek a XIX. század végéről. Ha nem tudnánk, nem biztos, hogy feltűnne. 

Ahogy az 5/8-os, természetesen szintén neogót apszis is jól illeszkedik a késő középkori épületbe, talán csak az ablakok felső részén a gótikára jellemző díszítések hiánya árlukodó, de az is csak akkor, ha tudjuk, mit nézünk. 

A belső teret ábrázoló panorámaképen is megfigyelhetjük, hogy nem figyelhetünk meg semmit: a tipikus gótikus formák feltűnés nélkül folytatódnak a szentély felőli, a kép jobb szélén látható részre is, pedig az mintegy négyszázötven évvel fiatalabb a többinél. 

A káptalant sosem oszlatták fel, a XX. század elején érdeklődés hiányában szűnt meg, a templom ezután a helyi katolikus egyházközség kezelésébe is került. A városközpontban álló épület ma is katolikus plébániateplom.