A blog folyamatos követői aligha lepődnek meg, hogy ismét egy, a Westerwaldban fekvő kis faluba kalauzolom az olvasókat. Birnbachról azt tudjuk, hogy 1131-ben már mint régóta lakott falut említették, ám lakossága a középkorban inkább csak kétszámjegyű lehetett.

Az említett iratban utalnak a templomra is, az azonban egy korábbi, fából készült épület lehetett. A ma látható templom szentélyét, a tipikus román kori félköríves, a szentély többi részénél alacsonyabb apszissal, 1200 körül építhették. 

Ugyanekkor épült a háromhajós bazilika is, egy toronnyal - mindazonáltal nem azzal, amit ma láthatunk. Ha jól megnézzük a képeket, felismerhetjük a román stílus főbb jellegzetességeit, de egyben, hogy finoman fogalmazzunk, az egyszerűséget is. A díszítések szinte teljesen hiányoznak, még a kövek sincsenek szépen, egyenesre csiszolva. Persze, egy kis faluban járunk a hegyek közt, aligha várhatjuk el egy katedrális színvonalát. 

1512-ben a helyi Sayn grófok lutheránusra állították át a környéket, ennek keretében a templombelsőt kitakarították, az oltárt, szobrokat, minden egyebet kidobáltak a templomból és lemeszelték a falakat. A reformáció keretében elveszett minden információ arra nézve is, hogy eredetileg milyen szent nevét viselhette a templom. 

A ma is templomként funkcionáló épület belseje is az evangélikus hagyományokat tükrözi, de egyben felismerhetjük egy tipikus román stílusú bazilika formáit is, lapos, fa mennyezettel. 

1892-ben villám csapott a toronyba, minek következtében az teljesen leégett. Először le akarták bontani a templom maradék részét is, hogy építsenek egy modernebbet, nagyobbat, de végül megelégedtek egy kisebb építkezéssel: az eredetileg csak négy ablaknyi hosszúságú bazilikát, a régi torony helyén úgymond, meghosszabbították nyugat felé még egy egységgel. Ha jól megnézzük látszik is az eltérő építőanyag és kialakítás. 

Majd, az eredeti helyétől pár méterre nyugatra, újra felépítették a tornyot, mondhatni emlékezetből, nagyjából olyanra, mint volt. Amit most látunk, az tehát egy neoromán torony, némi Westwerk-stílusjeggyel kiegészítve, a XIX. század utolsó éveiből. 

Ezzel az épület elnyerte mai állapotát, a templom a XX. században két komolyabb felújíáson is átesett.