Siegfrid von Seebach lovag alapított a XII. század elején egy kolostort a Rajnától, a mai Ludwigshafen városától kb. húsz kilométerre nyugatra.

A kolostor templomát, egy háromhajós román stílusú bazilikát, kereszthajóval, 1200 körül építették. Az új templom hozzájárult a kolostor rangjának emeléséhez, pár évvel később ugyanis apátsággá nyilvánították. 

A templom a szokásos latin kereszt alaprajzú volt, a négyezet felett egy markáns nyolcszögletű toronnyal. 

1471-ben egy helyi háború következtében a hosszház jelentős károkat szenvedett, az 1480-as években gótikus stílusban építették újjá. Eközben a kereszthajók és a szentély megmaradtak az eredeti formájukban. 

A szentély végén nincs félköríves apszis, hanem függőleges lezárású. Az építtetők a wormsi dómot tekintették mintának, bár annál lényegesen kisebb léptékben gondolkodtak. 

1591-ben bevezették a régióban a reformációt, ennek keretében a kolostort is feloszlatták. Ezután, hasonlóan a közlelben álló Limburg-kolostorhoz, a Seebach-kolostor templomának állapota is romlásnak indult. Ekkor még nem volt körülötte település, gyakorlatilag a semmi közepén állt, gazdátlanul. 

A négyezetet és a szentélyt lefalazták, és a templomnak csak ezt a kis részét használták istentiszteleti célra. A maradékot meg elhordták építkezésekhez. Az így létrejött falu a kolostorról kapta a nevét: Seebach (1935-ban az akkor négyszáz lelkes falut a közeli Bad Dürkheimhez csatolták).

A hosszházból mára semmi nem maradt. A négyezet és a szentély még áll, némi állagmegőrzésen túl a nyolcszáz éves formájában. (Most vettem csak észre a szivárványt a kép bal oldalán). 

Az az épületrész jelenleg is működik evangélikus templomként. Felismerhetjük az enyhén gótikába hajló, de azért alapvetően román stílusú elemeket.

A kereszthajó már ötszáz éve nincs használatban, romos állapotban még áll. A ma is látható részek műemléki védettséget élveznek, ezeket már nem fogják elhordani. De így is az eredeti templomnak, ami tulajdonképpen kétszer pusztult el, ma csak egy töredékét láthatjuk.