A három rajnai császári székesegyház (Kaiserdom) közül a speyerit már bemutattam, ma a wormsi kerül sorra.

Mint a Rajna-vidék legtöbb nagyvárosa, Worms is lakott volt már a római korban (sőt, annál sokkal régebben is). A catalaunumi csata (451) után a frankok vetették meg a lábukat a Rajna bal (nyugati) partján lévő városban. Ők építették itt az első keresztény templomot a régi római fórum helyén, valamikor a VII. században. Ebből a templomból mára semmi nem maradt.

Ill. egyvalami mégis: a fekvése. És itt nem csak a pontos helyről van szó, hanem arról is, hogy ez a Meroving-kori templom nem kelet-nyugati tájolású volt, hanem a római fórum tájolását követte, és ennek nyomát viseli minden, a későbbiekben ugyanitt épült templom is.

Közvetlenül az ezredforduló után egy nagyratörő püspök, bizonyos Burchard, lebontotta a meroving templomot, és belekezdett egy nagyszabású székesegyház építésébe. Ez nagyjából akkora volt, mint a mostani, de nem voltak tornyai. Egy klasszikus, latin kereszt alaprajzú, háromhajós bazilika épült, feltehetőleg a román stílus jellegzetességeit felmutatva. Erről az 1018-ban elkészült dómról azonban részleteket nem tudunk, ugyanis a következő száz évben folyamatosan hol itt, hol ott dőlt be (akkoriban alig húsz év alatt egy ekkora építkezést nem lehetett igazán sikeresen lefolytatni).

1122-ben zárult le az invesztitúra-harc, az úgynevezett wormsi konkordátumban egyezett ki egymással a pápa és a császár. Ezután a császár is fontosnak tartotta, hogy a szerződéskötés helyén ne egy fiatal, de mégis roskatag dóm maradjon meg, hanem építsenek helyette (részben a korábbi épület felhasználásával) egy újat, egy fenségesebbet. Hogy az építkezést pontosan mikor kezdték meg, az nem tudjuk, de azt igen, hogy 1180-ra készült el az új dóm.

Fotó: Jens Gehrken

Az arányait igazán a légifelvétel mutatja meg. Valamivel rövidebb, és érezhetően keskenyebb, mint a speyeri, de így is, pláne a XII. században, kiemelkedő méretű épület lett. Kései román stílusban épült, a korábbi román stílusú épületekhez képest több díszítéssel, ill. kezdettől fogva kőboltozattal (az előző dóm famennyezetes volt). A boltozat bordázott, ez a technika tette lehetővé ilyen méretekben is a kőboltozat megépítését. Itt a boltozat terhe nem egyenletesen oszlik el (azt nem bírná el az épület), hanem a bordákra nehezedik, majd azokon keresztül az oszlopokra.

A belső felvételen érdemes még megfigyelni, hogy a mennyezet súlya csak minden második oszlopra nehezedik rá, a köztes oszlopok egyéb feladatot kapnak statikusan, így egyenlítődik ki a terhelés, viszont a megszokottnál sűrűbben helyezkednek el az oszlopok.

A kései gótikus, majd a barokk korban az épülethez több kápolnát is hozzáépítettek, ezért ma az eredeti formája a talajszintről nem is mindig ismerhető fel.

A pfalzi örökösödési háború folyamán a Napkirály hadserege szállta meg a várost, és megkísérelte felégetni a dómot. Ez csak részben sikerült, a XVII. század második felében az okozott károkat helyreállították. A franciák Napóleon alatt ismét megjelentek, és ezt az épületet is haditechnikai raktárnak használták. Ezt a pusztítást csak 1886-ban kezdték el helyreállítani, és 1935-re végeztek. Tíz év sem telt el, és a második világháború tépázta meg a dómot, a háború után ismét helyreállították.

A mai épület alapjai jórészt a XI. század elején épült székesegyházból származnak, azonban a történelem viharai nyomán a felső részeknél ma már a XII. századi dómból se sok kő maradt. Azt azonban szinte biztosan kijelenthetjük, hogy az 1180-ra elkészült templom (az utólag rátoldott kápolnák kivételével) ugyanúgy nézett ki, mint mai, mivel (kivételes módon) még a barokk korban az eredeti román stílusban állították helyre az aktuális károkat.