Ahhoz képest, hogy maga Neuwiller-lès-Saverne a mai ezer lakosával mennyire jelentéktelen település, a központjában, egymással szemben, két jelentős középkori építészeti emléket is találunk. Magáról a városkáról a másik, a Szent Adelphus templom kapcsán már értekeztünk, Szent Péter és Pál apostolokat pedig (jópár más korabeli templom védőszentjeivel ellentétben) aligha kell bemutatni, így rögtön a tárgyra térhetünk!

A neuwilleri apátságot a korai középkorban alapították, és már akkor állt is itt egy templom. Az első évezredből ma már csak az altemplom egyes elemei maradtak meg. A kívülről is felismerhető épületrészek közül a templom keleti végében álló kápolna a legrégebbi.

A templom többi részétől eltérően ma bevakolt, háromhajós bazilika formájú épület a XI. század közepéről származhat. Keletkezéstörténetét nem ismerjük, építészeti stílusjegyei erre a korszakra datálják. Egyértelműen román stílusú, látványos a három félköríves apszis mindhárom hajó végén. A kápolna belülről kétszintes, amit a külső falak ablaksorai is mutatnak. A kápolna a templom fő részétől egy fallal el van választva, a templom szentélye így egyszerű, függőleges lezárású. 

A főépület maga szintén alapvetően román kori, egy 1177-es tűzvész utáni újjépítés eredménye. Háromhajós bazilika egy kereszthajóval, a négyezet felett egy toronnyal. A négyezeti torony mai állapota egy XIX. századi gányolás eredménye, eredetileg valószínűleg nem így nézett ki.

A hosszház több fázisban épült ki. Az első elem láthatóan elt a többitől, amelyek már a XIII. században épültek ki, gótikus stílusban. Mások az ablakok, alacsonyabb a szerkezet, és hiányoznak a külső támívek is (ez főleg a cikk elején látható külső képen figyelhető meg). 

A hosszház nagyobb része már egyértelműen gótikus, bár egy, a román korból származó jellemzőt is megfigyelhetünk: a keresztboltozat nagyobb súlyt vezet minden második oszlopra, így azok erősebbek kialakításúak is. 

Az eredeti nyugati homlokzatot (vélhetően valamilyen szolidan gótikus, kéttornyos kivitel lehetett) a XVIII. század végén lebontották, és egy barokk (klasszicistába hajló) homlokzatot és tornyot építettek. 

Így a templomépület ma egyben valósít megy egy kisebbfajta építészettörténeti bemutatást: keletről nyugat felé haladva a román stílustól az érett barokkig mindent megtalálunk itt. Ugyanakkor, bár minimális felkészültséggel az egyes stílusokat könnyen meg lehet egymástól különböztetni, az egységes méret, külső szín és felhasznált építőanyag hatására mégse érezzük az épületet olyan eklektikusnak, mint némey más, valójában a neuwillerihez képest kevésbé csapongó, ill. egyszerűbb építéstörténetet felmutató épületnél. 

A napóleoni időkben az apátságot feloszlatták. Ezután átköltözhetett ide az addig a szomszédban társbérletben működő katolikus egyházközség, akik máig használják az épületet (bár az a hívek számához képest erősen túlméretezett). 

A Péter és Pál templom, akárcsak a vele szemben, az utca másik oldalán álló Szent Adelphus, az elzászi román kori építészeti emlékeket összegyűjtő Route Romaine része.