A marburgi várhegy oldalában 1492-ben építette fel templomát egy ágostonos kanonokrend. 

Az, hogy a terület minden, csak nem sík (Marburgban a folyóparton túl nem lehet sík területet találni), részben szokatlan építési formákat kényszerített ki, de lényegében egy klasszikus gótikus épületet látunk. A templom egyhajós, ami a nyugati (a fenti képen hozzánk közelebb eső) oldalról bazilika-formának tűnik, az valójában egy, a szokványostól eltérően elhelyetett kereszthajó. 

Alulról jövet évszázadokon át a tipikus gótikus ötnyolcados szentély látványa fogadta az érkezőket, a XX. században odaépített sekrestye megváltoztatta a látképet. De a nagy csúcsíves ablakokat és a támpilléreket így is láthatjuk. A domborzati viszonyok miatt a templom bejárata a völgyoldalra, a fenti képen a bal alsó sarokba, került. 

Bent még feltűnőbb, ami már kívülről is látszott: a hegy felőli, északi oldalon nincsenek ablakok. Végülis, onnét úgyse sütne be a nap sose (északról Európában amúgy se sűrűn, a hegy miatt meg még annyira se), szóval minek ablak, ugye. A másik oldal ellenben pont úgy néz ki, ahogy egy gótikus templomtól várnánk. 

A templom az érett gótikának megfelelően csillagmintás boltozatot kapott. 

A templom 1520-ra készült el. A rend a reformáció első áldozatai közé tartozott, a marburgi kolostort már 1527-ben feloszlatták, az épület ezután a marburgi egyetem tulajdonába került, ahol profán célokra használták. A napóleoni háborúk után visszakapta a katolikus egyház, azóta plébániatemplom. A második vatikáni zsinat után kapott egy alaposabb felújítást, amelynek során a szentélyt is átalakították az új liturgikus rendnek megfelelően. Ezen túl az ötszáz évvel ezelőtti állapotnak megfelelően láthatjuk ma is.