Willibrord a hagyomány szerint egy angolszász hittérítő volt, aki a VIII. század elején végzett térítőmunkát a frízek (durva leegyszerűsítéssel az Északi-tenger partvidékén élő népcsoport) körében. A pontos történelmi háttér feltárása nem ennek a blognak a feladata, mindenesetre egy Wardt nevű faluban, a Rajna alsó folyása mentén, párszáz méterre a folyótól, az ő tiszteletére emeltek egy templomot a XIII. században. 

Az említett épület román stílusban épült, és mára az alapjain kívül nem maradt belőle semmi. Feltehetőleg építészettörténetből nem különösebben kíművelt olvasóink is felismerik a részben kőből, nagyobbrészt téglából, részben a román kori templom alapjaira emelt épület gótikus jellegét. 

Mindazonáltal, ahogy azt egyébként a falun, téglából épített gótikus templomoknál megszokhattuk, az ablakok méretével szolídan bántak az építők, több helyütt pedig csak szimbolikusan vannak jelen. 

A hosszház a XV. század első, az 5/8-os gótikus szentély a század második felében épülhetett. A csúcsíves ablakok és az alkalmazott támpillérek egyértelműen beazonosítják a gótikát. 

Mivel itt az egész épület gótikus, nem látjuk a helyenként megjelenő, a főhajó fölé magasodó szentélyt, hanem pont fordítva, a korábbi századok hagyományaihoz igazodva, a szentély az alacsonyabb.

Az építés óta eltelt bő fél évezred folyamán a templomhoz érdemeben már nem nyúltak, csak több állagmegóvó felújítást végeztek, ill. az északi oldalon a szentély mellé építettek a XIX. században egy neogót sekrestyét. Jelenleg is a katolikus egyház használja.