Ossum ma se egy világváros, a lakosság az ötszáz főt sem éri el, a középkorban pedig inkább csak uradalmi birtok volt, mintsem település. Kápolnája a XII században grófi magánkápolnaként épült, a kornak megfelelően román stílusban. 

El is volt így mintegy hétszáz évig, a XIX. század közepéig. Addigra a szentély állaga erősen leromlott, és a műemlékvédelem jelentőségét akkor még fel nem ismerő helyiek nem helyreállították, hanem 1868-ban lebontották, és építettek a helyére egy új, neoromán stílusú szentélyt. A felhasznált építőanyag már első ránézésre teljesen elüt a középkori épületrésztől, annál sokkal sötétebb, így rögtön láthatjuk, melyik rész épült a XIX. században. 

De ez az állapot is csak néhány évtizedig állt fent (a kép bal szélén egy utóbb hozzátoldott melléképület).

A település lakossága az előző századforduló idején megnőtt, és az eredetileg magánkápolnának épült, és annak megfelelően méretezett templomba a hívek már nem fértek be. Ezért a nyugati homolokzatot lebontották, és 1911-ben az épületet nyugat felé jelentősen meghosszabbították (a fenti kép bal oldalán). Így az eredeti, román kori rész ma már csak a templom egy kis hányadát teszi ki. 

Míg kívülről az eltérő építőanyag miatt messziről látszik, meddig tart a középkori rész, belülről a vakolat ezt szinte teljesen elrejti. De azért a fal síkjában felfedezhetjük a töréseket. 

Az ossumi kápolna sosem lett önálló plébániatemplom, ma is a szomszéd település plébániájához tartozik.