Furcsa egy szent volt ez a Lambert. Temérdek templom viseli a nevét a Rajna-vidéken, és ehhez képest nem is volt egyszerű megtalálni, hogy ki is volt ő (a kereső a névre keresve leginkább templomokat listáz). Ha már így felcsigáztam a kedves olvasók érdeklődését, elárulom: maastrichti püspök volt, 705 körül szenvedett vértanúhalált, az ő utódja lett ugyanezen püspöki székben a már említett Szent Hubertus.

Mindenesetre Lambert tiszteletére emelték a ma bemutatandó templomot Kalkumban, valamikor a XI. században.

Kalkum akkortájt önálló falu volt, 1975-ben csatolták Düsseldorfhoz, de ma is falusias jellegű. A temploma, mint oly sok középkori falusi templom, egyből a temető szélén áll. A rendszeres olvasók minden bizonnyal azonnal felismerik, hogy egy nem túl nagy méretű háromhajós bazilikát látunk, román stílusban, egyszerű kivitelben.

Elsőre talán fel sem tűnik, hogy a sekrestye (a fenti képen a templom hozzánk legközelebb eső sarka) XX. századi hozzátoldás. A többi viszont alapvetően a XII-XIII. századokból származik, a templom legkésőbb 1236-ban készen állhatott, és azóta csak két kisebb változtatást eszközöltek rajta.

Igazából minden, a korra jellemző elemet megtalálunk, egy rövid hosszház (kereszthajó nincs, ekkora méreteknél nem is volt jellemző), egy, a főhajónál alacsonyabb építésű szentély, majd a végén egy félköríves apszis. A nyugati végén egy egyszerű harangtorony.

A torony érdekessége, hogy nem négyzet alaprajzú: a szélessége felveszi a főhajó szélességét, de másik oldala rövidebb.

A napóleoni megszállás idején az apátságot, amelyhez a templom tartozott, feloszlatták, így az épület egy időre gazdátlanná vált. Végül egy-két illetékest meggyőztek, hogy a templom jelentős építészeti emlék (ami igaz is, meg nem is, hisz a környék tele van román kori falusi templomokkal), és a XIX. század második felében kissé kitatarozták, meg építettek eléje egy barokk előcsarnokot, ami persze egyáltalán nem illett a templom egészének stílusához.

Ezt az előcsarnokot azután az 1980-as években, mint stílusidegent, teljesen elbontották, és építettek a helyére egy neoromán stílusút, a templom többi részével egyező építőanyagból, ezzel nyerte el az épület a mai formáját.