Sinzig neve valószínűleg nem túl sok olvasóm számára cseng ismerősen. A kisváros a Rajna bal partján, kb. félúton Koblenz és Köln között, közvetlenül az Ahr torkolata felett található. A település a korai középkorban már biztosan létezett, Sentiacum néven említik a VIII. században. 855-ben épült először templom a városban, Szent Péter apostol tiszteletére emelve.

A német királyság első századaiban az ún. koronázási útvonal, amelyen a frissen megválasztott királyok Frankfurtból Aachenbe vonultak, keresztülhaladt Sinzigen.

Sőt, a városnak különleges szerepe volt: itt tért le az útvonal a Rajnától a hegyeken át Aachen felé. A történetírók gyakran megemlítik különböző királyokról, hogy megszálltak Sinzigben. I. Frigyes császár is többször járt itt a feljegyzések szerint, ezért a várost a császár mellékneve alapján Barbarossastadtnak, Barbarossa-városnak is nevezik.

A Rőtszakállú 1190-ben halt meg, ő még a régi, akkortájt valamivel több, mint háromszáz éves templomot láthatta. Erről a templomról kb. ennyit tudunk, no meg azt, hogy a XIII. században vagy annak a helyére épült a mai - vagy nem. Mindenesetre a ma is látható, szintén Szent Péter tiszteletére szentelt templomot valamikor az 1220-as évek közepén kezdték építeni, és 1241 augusztus 15-én szentelték fel.

Alapvetően magán hordozza a román építészeti stílus összes jellegzetességét. Kelet-nyugati tájolású, latin kereszt alaprajzú háromhajós bazilika. A külső díszítésben jól megfigyelhetőek a vonalak alatt végigfutó hamis boltívek. Belül is a megszokott tagolást látjuk.

Érdemes megnézni azonban a szentélyt például. Nagy, színes üvegablakok, csúcsíves kialakítás. De kívül is látszik a torony csúcsos jellege, nem csak a toronysisak, de a torony alsó, kőből épült része is ilyen kialakítású. Ezek már gótikus jellegzetességek, akárcsak a bordás mennyezet.

A Rajna-vidékre a gótika szépen, lassan lopakodott be. Míg Franciaországban és Angliában már a XII. század végén sorra épültek gótikus katedrálisok, addig a Németországban még a XIII. század első felében is ilyen, átmeneti jellegzetességeket mutató épületeket emeltek. Ezt az építészetet úgy is nevezik, hogy Rhenischer Übergangsstil, azaz rajnai átmeneti stílus, egyik legszebb példája pedig a Szent Péter temlom Sinzigben.