Köln városát a rómaiak alapították, a mai német városnév a latin Colonia szóból származik. A római város ugyanott helyezkedett el, ahol a középkori, majd a mai belváros is, szóval a terület kétezer éve folyamatosan lakott, mégpedig folyamatosan városias létformában. Mai cikkem tárgyának helyén pedig legkésőbb a VII. században már biztosan keresztény templom állt.

955-ben létesített itt az akkori kölni püspök, bizonyos Bruno (az uralkodó, I. Ottó, testvére) egy bencés apátságot, és építtetett egy új templomot, részben a meglévő építmények felhasználásával.

Ez a templom ma is áll, bár az utólagos bővítmények miatt kicsit nehezen vehető már ki. A fenti képen a középső, legmagasabb épületrészről van szó (eredetileg egészen biztosan nem ezekkel az ablakokkal). Érdekesség, hogy ez az épület nem pont kelet-nyugati tájolású, eltérően a középkori templomok elsöprő többségétől. Ennek egyik oka éppen a korábbi, még a kelet-nyugati tájolás elterjedése előttről származó épületrészek felhasználása lehet.

Ez eredetileg egy egyszerű, téglalap alakú, egyterű templom volt, lapos mennyezettel.

A folytatás alapja az ősrégi igazság: keresd a nőt. II. Ottó német-római császár (élt 955-983, uralkodott 973-983) feleségül vette a bizánci császári családból származó Teofanu hercegnőt. Teofanu elhozta magával Bizáncból Szent Pantaleon (magyarosan Pentele, róla kapta a nevét Dunapentele település) ókeresztény vértanú ereklyéit.

Ebből az alkalomból Teofanu császári templomot csinált a Szent Pantaleonból, ennek legfőbb, és egyben leglátványosabb eleme a templom nyugati (igazából nyugat-északnyugati) végére egy erődítmény kiépítése. Nagyjából olyan, mint amit Aachenben már láttunk, csak nagyobb, hangsúlyosabb építmény. A Westwerk itt is három fő részből áll: egy erős, kb. négyzet alaprajzú középső torony, a belsejében több helyiséggel, két oldalán két kör alakú lépcsőház.

Az aachenitól viszont eltér abban, hogy itt hozzáépült a templomépülethez teljesen (a téglalap alaprajz ezt legalábbis megkönnyítette), a fenti képen a boltív mögött már a Westwerk található (de az is látható, hogy a torony belsejében vannak a templom fő légteréhez csak közvetve csatlakozó helyiségek is).

A Westwerk az ezredforduló környékén készült el, a pontos dátum nem ismert. Maga Teofanu 991-ben halt meg, szarkofágja ma is a Szent Pantaleon templomban található.

1160 körül kibővítették az épületet, mindkét oldalon egy-egy oldalhajót fűztek hozzá. Valószínűleg ehhez voltak útban az eredeti ablakok (mert azokat már takarta volna az oldalhajó), és akkor létesítették a ma is látható, gótikus oldalablakokat a főhajó oldalfalának felső részén.

A képen kívülről látható az egyik oldalhajó és az említett ablakok.

1502-ben, a kor szokásának megfelelően, leválasztották a szentélyt a templom többi részétől, így hangsúlyosan elválasztva a szerzeteseket az egyszerű hívektől. Erre az elválasztásra építették rá később az orgonát. A kapukon át látható a szentély barokk kori belső kialakítása.

Az évszázadok alatt az épületet többször is kibővítették, az északi oldalra épült egy oldalkápolna és egy sekrestye is.

A Westwerk a XVIII. században barokk toronysisakot kapott, ezt a XX. század elején elbontották, és visszaalakították az eredeti formára.

A francia megszállás idején Napóleon feloszlatta a szerzetesrendeket, a templomot pedig állami tulajdonba vette. A francia hadsereg istállóként használta, majd a franciák kivonulása után egy ideig nem akadt gazdája, majd evangélikus tábori templomként működött, 1922 óta katolikus plébániatemplom.

A két archív kép forrása: www.bilderbuch-koeln.de

A második világháborúban jelentősen megsérült, de a fő tartófalak statikailag épek maradtak, a templomot a háború után helyreállították. A helyreállítás több helyen is eltért a háború előtti állapottól, és az eredeti, Ottó-kori kiépítést állította vissza.

A temlom észak felől ma: az eredeti épület (a középső, magas épületrész), az északi oldalhajó, az utolag hozzáépített épületszárnyak és a Westwerk.