Bár azt írtam a bevezetőben, hogy nem lesz semmilyen logika a sorrendben, most mégis a legrégebbivel kezdem. Bár az aacheni dóm mai állapota, legalábbis kívülről nézve, nem sokban hasonlít arra, amit Nagy Károly a VIII-IX. századok fordulóján megépíttetett.

Nagy Károly történelmi szerepével most nemigen foglalkoznék, ez nem az a blog; röviden lezárnám annyival, hogy a legkevésbé sem osztom Heribert Illig elméletét, mely szerint ezek az évszázadok egyáltalán nem léteztek, és így maga Nagy Károly sem élt sosem, és a történészek elsöprő többségével együtt úgy vélem, hogy az aacheni várkápolna (a mai dóm első eleme) Nagy Károly számára és az ő megrendelésére épült, mégpedig körülbelül 795-805 között, mint Károly királyi palotájának kápolnája.

Az aacheni várkápolna

A várkápolna magja egy nyolcszögletű épület (oktogon), amelynek belső átmérője kb. 16, belmagassága kb. 32 méter. Ezt, nagyjából félmagasságig, körbeveszi egy kétszintes, 8 méter szélességű folyosó - ez utóbbi 16 szögű.

Ezt egészíti ki nyugat felől egy toronyépület. Ezt a nyugati épületszárnyat Westwerknek nevezik, ez kb. "nyugati védmű" jelentéssel bír. Hogy a Westwerk pontosan mire is volt jó, arról a legtöbb, a témával foglalkozó történésznek van álláspontja - ezek azonban nem feltétlenül egyeznek. A legtöbben úgy vélik, az uralkodó számára épült, aki így ott is volt a templomban, meg nem is, jelen is volt, mégsem szennyezte be az épület szentségét. Hogy tényleg ez-e a valós magyarázat, azt majd talán egyszer valaki kideríti.

A Westwerk három toronyból áll: egy középső, nagyobb méretűből, amelyben több helyiség is található, és kétfelől két kerek lépcsőházból.

Az egész épület elé, a nyugati oldalon, egy előudvar is létesült.

Forrás: aachen-stadtgesichte.de

A fenti rajz mutatja, hogy hogyan is nézhetett ki az épület újkorában. Ma az utólagosan ráépített elemek miatt ez az eredeti szerkezet már nem vehető ki, bár a rajzon jelölt épületrészek nagyjából mind megvannak ma is (az előudvar falai nincsenek már meg). A képen baloldalt van kelet, ott látható az oktogon, a belőle kelet felé kinyúló eredeti, kis szentély, és tőle nyugatra (a képen jobbra) a Westwerk.

Erről a képről az is látszik, hogy az épületmag szerkezete mennyire hasonlít a ravennai San Vitale templomra, ami valószínűleg mintaképként szolgált.

A gótikus átalakítások

A gótikus korban több komoly átalakítást is végeztek az épületen.

Egyrészt az oktogon eredeti tetejét magasabbra, csúcsosabbra cserélték. A Westwerket szintén megmagasították, egy új szintet emeltek rá, és még arra külön egy tornyot a XIV. században, majd még egy magas, csúcsos toronysisakot.

Ezzel a Westwerk jó kétszer olyan magas lett, mint eredetileg volt, magasabb, mint az oktogon, és az egész épület uralkodó része lett.

A középső rész kiemelése következtében az oldalsó oszlopok (lépcsőházak) már alig ismerhetőek fel (pláne, ha a bal oldali fel van állványozva).

A jobb oldali képen az eltérő építőanyag miatt a színekről, első pillantásra is látszik, hogy meddig tartott az eredeti Westwerk, és mekkora a gótikus ráépítés.

Utólagos, szintén gótikus módosítás az erdeti épületrész közepén, a bejárat felett található ablak.

Ma a templomba ebből az irányból léphetnek be a látogatók.

A legszembetűnőbb gótikus átalakítás azonban nem ez, hanem a szentély átépítése. Az eredeti, kis méretű szentélyt lebontották, és a helyére épült egy hatalmas új épületszárny, amely méreteiben vetekszik az eredeti oktogonnal, ráadásul a gótikára jellemző hatalmas ablakfelületek miatt, oldalról nézve uralja az egész épületet.

A gótikus szentély a XV. század elején készült el.

Az oktogon tetejét a XVII. században alakították át a ma is látható formájára.

A gótikus kortól egészen a XIX. századig több oldalkápolnát is hozzáépítettek a templomhoz. Ezek nyomán az eredeti oktogon, bár még megvan, mára szinte teljesen elveszik az épületben, az eredeti külső falaiból gyakorlatilag semmi nem látszik, csak a tetőrész ismerhető fel kívülről is.

A templom ma az aacheni egyházmegye székesegyháza. A napóleoni megszállás néhány évét leszámítva (amikoris lóistállóként funkcionált) ezerkétszáz éve templomként működik, ezzel egész Németország legrégebbi, templomként használt templomépülete (azért a körülményes megfogalmazás, mert a trieri evangélikus templom mintegy ötszáz évvel idősebb, de az eredetileg nem templom volt).

Eredeti formáját ma már csak belülről csodálhatjuk meg (és a belső díszítések nagy része sem eredeti), de így is impozáns építészeti emlék.